**DRAVEN**

– Tessék? – csattanok fel. – I-itt?!

Domonic karjai körém zárulnak, ahogy küzdeni kezdek, tekintetem egyenesen a leárnyékolt ablakokra szegeződik, és a félelem sikolya hagyja el a számat.

– Draven – kérlel, próbálja felkelteni a figyelmemet, de az agyam azonnal más dolgokon jár. Például *hogyan* jött rá Marcus, hová mentem? És *mennyi* időm van, mielőtt értem jön?

– Engedj el – sziszege