Angel szemszöge.

Megtaláltak; megtaláltak. Basszus, bazmeg, a picsába! Ránézek, és mini pánikrohamom van. Csak őt látom és a nőt. A szavakat, amiket akkora gyűlölettel okádott rám, és a vigyort a nő arcán. Miért van itt?

Felém nyúl, és én azonnal reagálok; megragadom a csuklóját és megcsavarom, felnyomva a karját a háta mögé. Felnyög, és az emberei máris talpon vannak. Blaze-re, az alelnökére nézek, ő pedig mindenkinek mondja, hogy maradjanak nyugodtak.

– Rossz emberrel kezdtek. Most pedig takarodjatok kifelé. – Előrelököm, ahogy az „üss vagy fuss” ösztön átveszi az irányítást. El kell tűnnöm innen. El kell mennem. Fel kell kapnom Rebelt és Boomert, és menni. De hova?

– Angel, ez nem fog megtörténni. Kerestünk téged. A családod keresett téged. Megtaláltunk, és előlünk nincs menekvés – mondja Savage, ahogy hátralépek, szemem nem veszi le róla a tekintetét.

– Nem Angel a nevem. Azt sem tudom, ki vagy. Most pedig nem kérem még egyszer. Takarodj a kibaszott báromból, vagy baj lesz. – Hangom olyan, mint az acél, ahogy farkasszemet nézek a szemétládával. Most nem hátrálhatok meg. Meg kell védenem a lányomat.

Mozgást érzékelek a szemem sarkából, felemelem a kezem, és a mozgás megáll. Épp ekkor nyílik az ajtó, és további motorosok lépnek be. A pillanatnyi figyelemelterelés cselekvésre késztet. Futásnak eredek. Úgy futok, mintha égne a seggem, mert ég is. A kezeim remegnek, ahogy kifutok az oldalajtón a kocsim felé. Elejtem a kulcsokat, ahogy felkapom őket. Kinyitom az autót, amikor megragadnak és nekinyomnak a kocsim oldalának. Sikítok, amikor egy nagy kéz befogja a számat. Könnyek szöknek a szemembe, ahogy belenézek a rám szegeződő jéghideg kék íriszekbe.

– Angel, kérlek. Nem akarlak bántani. Hadd magyarázzam el, kérlek. – A frászt fogod. Beleharapok a kezébe. Felüvölt és elhúzódik. Nem gondolkodom, keményen felhúzom a térdemet, telibe találva a családi ékszereit; a levegő elhagyja a tüdejét, és összeesik.

Kitépem a kocsiajtót, szerencsétlenkedem a kulcsokkal, és kipörögve elhagyom a parkolót. Könnyek homályosítják el a látásomat. Dühösen letörlöm őket, hátrahagyom az autót pár utcával arrébb, és a házhoz futok.

Nem telik sok időbe, mire újra megtalál. Megállok a futásban, és felkacagok magamban. Nincs értelme menekülni. Megtalált, és kétségtelenül körbekérdez a városban, hamarosan meglesz a címem. Mit tehetek? Oké, gondolkodj, Angel. Nem pakolhatsz csak úgy össze és léphetsz le az éjszaka közepén. Nem ráncigálhatod így el Rebelt.

Nem, szembe nézek a múltam démonaival. Ha eljön értem, amit tudom, hogy megtesz. Készen fogok állni rá. Egy átkozott Moretti vagyok, és mi nem futunk el, a kurva életbe is, az ellenségeink elől, és most Savage és az MC-je az ellenség.

Megfordulok és visszamegyek az autóhoz, ami hanyagul van leparkolva, és visszamászom. Előhúzom a telefonomat a zsebemből, és küldök egy gyors SMS-t Maxnek, mondván, hogy zárjon be mára, és senkinek ne adjon ki semmilyen információt rólam.

Gyorsan válaszol, írja, hogy elmentek, és azt mondták, visszajönnek beszélni veled. Forgatom a szemem és sóhajtok, mielőtt a házam felé hajtok az autóval. Idegesen dobolok az ujjaimmal a kormányon, ahogy megállok a házam előtt.

A város lakói nem tudják, ki vagyok valójában. Biztonságosabb, ha nem tudják. Még ha a Morettiknek nincsenek is ellenségeik. Senki nem elég bátor vagy hülye, hogy megpróbáljon bármit is. Szóval tudom, hogy így is, úgy is biztonságban vagyok, még ha a Princes of Darkness meg is talált. Nem nyúlhatnak hozzám a családom megtorlása nélkül.

Kiszállok az autóból, és felsétálok a kövezett járdán a bejárati ajtóhoz. Kinyitom és bemegyek. Rebel ébren van, és tejet iszik Mrs. Lawson ölében. Mindketten rám néznek, én pedig rájuk mosolygok.

– Korán jöttél, minden rendben? – Előrelépek és megcsókolom a lányom fejét, ahogy a lábát fogva issza a tejesüvegét. Mrs. Lawsont is megpuszilom.

– Igen, nem volt túl nagy forgalom, szóval mondtam Maxnek, hogy zárjon be és menjen haza. – Csak az igazság egy részét mondom el neki.

– Úgy nézel ki, mintha megijednél. Mi történt, Angie? – Sóhajtok egyet, ahogy felállok, a konyhába megyek, felkapok egy üveg sört, és leülök a kanapéra. Egy nem árthat. Úgy gondolom, megérdemlem azok után, ami épp történt.

– El kell mondanom az igazat magamról. A nevem nem Angie, hanem Angel. Angel Moretti. A szüleim Don Antonio Moretti és Teagan Moretti. – mondom, miközben figyelem őt, ő pedig kissé bólint a fejével.

– Tudom, kedvesem. Az egész város tudja, ki vagy. Nem vagyunk együgyűek. Néhány éve a családod embereket küldött ide, hogy keressenek téged. Mindannyian azt mondtuk nekik, fogalmunk sincs, ki vagy. Tudtuk, hogy menekülsz valami elől, ezért úgy döntöttünk, megvédünk. Szóval mondd, Angel, mi történt ma este? – Döbbenten nézek rá. Álljon meg a menet. Az egész város tudja, ki vagyok? Hitetlenkedve felnevetek ezen.

– Hűha, hát köszönöm. – Legyint egyet, miközben Rebel úgy lóbálja a most már üres üvegét a levegőben, mint egy zászlót. Felkacagok rajta, ahogy Mrs. Lawson leteszi, ő pedig odatotyog hozzám, én felveszem, a mellkasomhoz ölelem, és tudom, hogy pillanatokon belül elalszik.

– Az apja ma este megtalált. Teljesen véletlenül. Az apja a Princes of Darkness MC elnöke. A neve…

– Ryder. – A szemem elkerekedik, ahogy rá nézek, és nyelek egyet, bólintva a fejemmel.

– Te honnan…

– Hatchet a bátyám. Nem sokkal Ryder születése után költöztem ide. Magam mögött hagytam az MC életet. A bátyám és én azóta nem tartottuk a kapcsolatot. Biztonságban tartalak titeket. Lehet, hogy már nem vagyok része annak az életnek, de az az élet bennem maradt. Ha eljön értetek, amit meg fog tenni, készen kell állnod. Ő az ő gyermeke. Az MC világa hasonlít a te világodhoz. Minden joga megvan, hogy magáénak követelje, és amikor megteszi, mindkettőtöknek mennie kell vele. Sajnálom, Angel. – mondja nekem. Lenézek az alvó kislányomra és sóhajtok, tudván, hogy nem menekülhetek ez elől. Ugyanúgy, ahogy a családomat sem vonhatom be. Nem tud róla, szóval ez egy jó kezdet.

Vagy legalábbis azt hiszem, nem tudja. Mibe kevertem magam?