Angel szemszöge.

Rebel hasfalszaggató nevetésének hangjára ébredek. Kimászom az ágyból, ásítok és nyújtózkodom. Lenézek és felnyögök, visszatömve a mellemet a trikómba. Dörzsölöm a szemem, ahogy végigtámolygok a folyosón a szobájáig. Még mindig álmos vagyok, nem sokat aludtam az éjjel. Nem tudtam megnyugodni, valahányszor lehunytam a szemem. Az ő arcát láttam. Ránézek a kislányomra, aki a földön ül és a kockáival játszik.

– Rebel – mondom éneklő hangon, mire a hang irányába fordítja a fejét, a haja minden irányba meredezik, pont mint az enyém most. Felkacagok, ahogy feláll és a babarácshoz szalad. Áthajolok felette és felveszem. Össze-vissza puszilgatom az arcát.

Boldog baba, mindig is az volt. A hisztijei viszont elijesztenének egy hurrikánt is. Robbanékony, amikor épp olyan pillanata van. De összességében boldog kislány.

– Éhes vagy? – A fejéhez nyúlok, és próbálom a legjobbat kihozni az őrült professzor frizurából. Bólint a fejével, és a nyakam hajlatába bújik. Felkacagok és megveregetem a fenekét, ahogy mindketten lesétálunk a lépcsőn.

Boomer felemeli a fejét a fekhelyéről a nappaliban, a csonka farka őrült csóválásba kezd, ahogy feláll és követ engem a hátsó ajtóhoz, hogy kiengedjem a dolgát végezni. Belépek a hátsó ajtó melletti fürdőszobába, gyorsan tisztába teszem Rebelt, kezet mosok, és visszaveszem őt. Aztán az etetőszékéhez csoszogok és beleteszem. Adok neki egy könyvet, ő pedig a tálcához csapkodja.

– Oké kis hölgy, mit kérsz reggelire? – kérdezem tőle, miközben felkattintom a vízforralót, és nekilátok a kávém elkészítésének. Egy teherautónyi kell majd belőle, hogy működőképes legyek ma reggel.

– Tojás, tószt. – Felkacagok, lágytojás és pirítós lesz. Még tanulja a szavak helyes kiejtését, de remekül halad. Nekilátok a vízforralásnak a tojásokhoz. Bekapcsolom a tévét valami gyerekcsatornára, és elfordítom a széket, hogy lássa a tévét a nappaliban. Beleejtem a tojásokat a vízbe, és előkészítem Boomer reggelijét.

Amint a tojások elkészültek, hagyom őket kicsit hűlni, miközben elkészítem a pirítósát és megvajazom, hosszú csíkokra vágva, hogy meg tudja fogni.

Leülök mellé, és figyelem, ahogy reggelizik. Mosolygok, ahogy óvatosan felveszi a hosszú pirítós csíkot, és belemártja a folyós sárgájába. Egy kis táncot jár a székében, miközben eszik. Felkacagok a mókázásán.

Megszólal a csengő, a telefonomért nyúlok, és ellenőrzöm a kamerát. Felnyögök. Csodás. Nem tartott sokáig neki. Egyelőre figyelmen kívül hagyom. Amikor elkezdi dörömbölni az ajtómon, Boomer felmorg, és otthagyja az ételét, ahogy az ablak felé sétál.

– Angel, tudom, hogy bent vagy. Nyisd ki az ajtót, csak beszélni akarok. – Boomer ugatni kezd, amitől Rebel majd kiugrik a bőréből. Sosem lehet egy perc nyugtom?

– Sss, édesem, minden rendben, edd a reggelidet. Mami kinyitja az ajtót. – mondom neki, még szerencse, hogy befejezte a tojást, és most a vajas pirítósát eszi.

Megpuszilom a fejét és az ajtóhoz lépek. Boomer elém áll, én pedig megfogom a nyakörvét. Veszek egy nagy levegőt és kinyitom az ajtót.

– Mit akarsz, Savage? – meglepetten néz rám, mielőtt rám vigyorogna. Basszus, nos, nincs értelme rejtőzködni most már.

– Csak beszélni, Angel, kérlek. – Forgatom a szemem, ahogy Boomer morog, és visszahúzom.

– Nincs miről beszélnünk, Savage. Azt hiszem, mindent elmondtál, amit el kellett mondani három évvel ezelőtt. Most pedig, ha megbocsátasz, kicsit elfoglalt vagyok. – Épp be akarom csukni az ajtót, amikor a csizmás lába megállít.

– Látni akarom a gyerekemet, Angel. Nem tarthatsz távol. – A szívem összeszorul. Honnan tudja? Ki a fene mondta el neki?

– Azt hiszem, le kell folytatnunk azt a beszélgetést, nem gondolod? – kuncog. Lehet, hogy gyűlölöm, de igaza van. Tényleg beszélnünk kell, és ki kell derítenem, honnan tud róla.

– Rendben, találkozzunk a bárban ma délután egykor. Majd akkor beszélünk. – mondom, ő pedig rám mosolyog, megvillantva a gödröcskéit. Hátralép, én pedig becsukom az ajtót. Nekidőlök az ajtónak, a fejemet pihentetve rajta, hallva, ahogy a motor elhajt. Rebel visít, ahogy a földre dobja a pirítósát. Sóhajtok egyet, és ellököm magam az ajtótól, miközben Boomer feleszi, amit a gyerek leejtett.

– Rád, kisasszony, rád fér egy fürdés. – mondom nevetve, nézve a tojásos és pirítósos száját és arcát. Még a hajában is pirítós van. Az én kis Rebelem.

Fürdés után, nos, azt mondom fürdés; a fürdőszoba inkább úszómedencére hasonlított, mire végzett. Felöltözve a kis farmerjába és rózsaszín pólójába, amin egy csillogó unikornis van. Sötétszőke haja kis kontyokban a feje tetején, és a kis rózsaszín tornacipőjét viseli.

Ránézek az órára, és látom, hogy fél egy van. Készítek neki egy gyors tízórait, és mind megeszi. Felkapom a kulcsokat és Boomert, és elhagyjuk a házat. Fontolgattam, hogy távol tartom Rebelt tőle, de nem volt értelme. Most már tud róla.

Épp indulok, amikor Scar sétál fel az ösvényen.

– Hová mentek mindketten? – kérdezi, és esküszöm, van valami hatodik érzéke vagy ilyesmi.

– Savage eljött a házhoz reggel. Tud Rebelről, úgyhogy beleegyeztem, hogy beszélek vele a bárban. – mondom neki, ő pedig bólint a fejével.

– Nos akkor, úgy tűnik, a parkba megyünk. – Értetlenül nézek rá.

– Rendben van, akár le is téphetem a ragtapaszt, és hagyhatom, hogy találkozzon vele. – mondom neki, ő pedig bólint egy apró mosollyal az ajkán.

– A helyes dolgot teszed, Angel. Ha szükséged van rám, hívj, és helyre teszem őt. – mondja az öklét rázva, én pedig nevetek rajta. Scar anyára emlékeztet. Rettenthetetlen, és imádom őt.

– Rendben, észben tartom. Mennünk kell. – mondom neki, ahogy az autóhoz sétálok, és becsatolom Rebelt az ülésébe, miközben Boomer mellé ül hátra.

A bárhoz hajtunk. Megpillantom a motorját az épület előtt. Az idegesség fokozódik bennem, ahogy mellé parkolok. Vigyázva, hogy meg ne karcoljam, vagy neki ne menjek. Ami nem lenne rossz ötlet. Gonoszul felkacagok a gondolatra.

Nem Angel, nem vagy gyerek. Kiszállok a kocsiból és hátra megyek. Kicsatolom Rebelt és a földre teszem. Boomer kiugrik és mellém sétál. Lesz, ami lesz.

Kinyitom a bár ajtaját, és látom Coralt a pult mögött, aki boci szemeket mereszt Savage-re. Forgatom a szemem, ahogy beljebb sétálok.

– Szia Angie. – Rámosolygok, amikor érzem a férfi tekintetét magamon. Fogom Rebel kezét. Megfordulok. Nem rám néz, nem, a lányát nézi.