Frederick teljesen ledöbbent a diagnózis hallatán.

Éppen ekkor lépett oda hozzá egy orvos a belgyógyászatról, és így szólt:

– Édesanyja rákja már előrehaladott stádiumban van. Azonnal meg kell műteni. Különben veszélybe kerül az élete!

Frederick hangja remegett, amikor megkérdezte:

– Mennyibe... Mennyibe kerül a műtét?

– Háromszázezer. Minden további beavatkozás külön kerül felszámításra. – Ezzel az orvos távozott is.

Mivel maga is orvosként dolgozott a kórházban, Frederick jól ismerte a szabályokat. Tudta, hogy a műtétet csak a befizetés után írják ki.

– Emmanuel, mit csináljak most? Nincs háromszázezrem!

Frederick teljesen tanácstalan volt.

Még csak két éve dolgozott a kórházban, és jövedelme nagy részét a húga egyetemi tanulmányaira költötte. Így alig maradt megtakarítása.

– Ne aggódj, kitalálunk valamit! – vigasztalta a barátját Emmanuel.

Kis szünet után Frederick kezébe nyomta a bankkártyát, amelyet Alessandra adott neki, és így szólt:

– Ezt tedd el egyelőre. Hatvanezer van rajta.

– E-ez... Ez nem az anyukád bankkártyája? Hogy használhatnám én ezt a pénzt? – Frederick teste remegett, szeme pedig megtelt könnyel.

Ez a legjobb barátja édesanyjának nehezen megkeresett pénze volt, és nem érezte helyénvalónak, hogy elfogadja.

– Emiatt ne aggódj. Most az a legfontosabb, hogy megmentsük anyukádat! – Emmanuel ragaszkodott hozzá, hogy Frederick tartsa meg a kártyát.

– De még ezzel sincs meg a háromszázezer! Legfeljebb százezret tudok ma összekaparni – válaszolta Frederick remegő hangon, mintha mindjárt sírva fakadna. – Ráadásul tényleg nem fogadhatom el anyukád pénzét. Nem tudom, mennyi időbe telik majd visszafizetni...

Emmanuel is tehetetlennek érezte magát, látva Frederick gyötrelmes arckifejezését.

Ebben a pillanatban sétált el mellettük Milani, és észrevette a két férfi közötti jelenetet.

– Ha! Nem találjátok cikinek, hogy két felnőtt férfi bőg a kórházban?

Milani mindig is lenézte Emmanuelt, és korábban már összetűzésbe keveredett Frederickkel. Nyilvánvalóan nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy gúnyolódjon rajtuk, látva a helyzetet.

– Milani, fogd már be! – torkollta le a nőt Emmanuel a gúnyos megjegyzései miatt.

Mivel Fredericket már amúgy is lesújtotta édesanyja rákdiagnózisának híre, Emmanuel nem hagyhatta, hogy Milani sót szórjon a férfi sebébe.

Ám váratlanul, amikor Frederick meglátta Milanit, kezdeményezően hozzá fordult, és könyörögni kezdett:

– A leggyönyörűbb Milani, az elragadó megjelenésedből ítélve biztosan nagyon gazdag vagy, ugye?

A nőt meglepte a férfi szokatlan viselkedése, hátrált néhány lépést, és óvatosan kérdezte:

– M-mit akarsz?

– Kérlek, adj kölcsön kétszázezret! Anyámnál most diagnosztizáltak rákot, és azonnal meg kell műteni. Kérlek, könyörgöm! Visszaadom a pénzt, amint meglesz! – esdekelt kétségbeesetten Frederick. Már-már térdre borult, de a nőnek esze ágában sem volt pénzt kölcsönözni neki.

Amellett, hogy nem volt ennyi pénze, még ha lett volna is, semmi oka nem volt rá, hogy kölcsönadja neki.

– Hah! Elment az eszed. Nincs kétszázezrem, amit kölcsönadhatnék.

Kis szünet után folytatta:

– Ezért olyan szánalmasak a csórók. Még az anyád műtéti költségeit sem tudod kifizetni. Csoda, hogy egy nő sem akar hozzád menni?

Milani nemcsak hogy nem segített, de még bele is rúgott egyet, mielőtt továbbállt.

Frederickben forrt a düh, miután a nő elment. Ha Emmanuel nem tartja vissza, péppé verte volna!

– Frederick, nyugodj meg! – Emmanuel szorosan átölelte Fredericket, minden erejével próbálva megnyugtatni barátját, aki az összeomlás szélén állt.

Frederick végül lehiggadt. Ha megverte volna Milanit, letartóztatták volna, és senki nem lett volna, aki előteremtse a pénzt anyja műtétjére.

Frederick elkezdte felhívni a telefonkönyvében szereplő embereket, még azokat is, akikkel nem állt közeli kapcsolatban. Több mint tíz hívást indított egymás után, kölcsönt kérve tőlük.

Hogy segítsen barátján, Emmanuel is felkereste néhány ismerősét.

Erőfeszítéseik ellenére a két férfi összesen csak hetvenezret tudott kölcsönkérni, ami még az egyharmada sem volt a szükséges háromszázezernek.

– Mit tegyünk? Anyám meghalhat, ha késlekedik a műtét! – Frederick végül összeomlott, és zokogni kezdett Emmanuel előtt.

Emmanuel felsóhajtott, és így szólt:

– Kérlek, ne sírj. Hadd próbáljam megkérdezni a feleségemet. Biztos vagyok benne, hogy kölcsönadja neked!

Valójában Emmanuel nem volt biztos benne, hogy Mackenzie beleegyezik-e a segítségnyújtásba.

Ám mindketten kifogytak az ötletekből.

Társadalmi helyzetükből adódóan nem volt könnyű ilyen rövid idő alatt háromszázezret kölcsönkérniük.

– A feleséged? – Frederick annyira megdöbbent, hogy a könnyei azonnal elapadtak. – Emmanuel, te is megőrültél? Mióta van neked feleséged?

Mivel nem tudta, hogyan magyarázza el a helyzetet, Emmanuel csak tehetetlenül elmosolyodott, majd felhívta Mackenzie-t.

Az előző napi incidens után Emmanuel megjegyezte Mackenzie számát, arra az esetre, ha a nő újra letiltaná a WhatsAppon.

– Halló. Mi a helyzet?

Emmanuel megkönnyebbült, hogy a nő felvette a telefont. Ráadásul a hangja tiszta csengéséből és nyugodt tempójából ítélve nem tűnt úgy, mintha értekezleten lenne vagy sietne.

– Ms. Quillen, szeretnék kölcsönkérni öntől egy kis pénzt – tért a tárgyra Emmanuel egyenesen, kertelés nélkül.

Ms. Quillen? Frederick elképedt. Tényleg ő a felesége? Miért szólítaná így a feleségét?

– Kölcsönkérni?

Mackenzie megdermedt Emmanuel szavai hallatán. Miután egy pillanattal később magához tért, szórakozott félmosoly jelent meg az arcán.

Mielőtt megkapta volna Emmanuel hívását, kétségei támadtak az előző este történtek után, arra gondolva, hogy a férfi talán mégsem a pénzéért vette el. Máris kimutatja a foga fehérjét?

Szkepticizmusa ellenére megkérdezte:

– Mennyire van szükséged?

– Százhuszonnyolcezerre! – válaszolta Emmanuel azonnal.

Frederickkel eddig százhetvenkétezret sikerült összedobniuk, így ez volt a hiányzó összeg.

Mackenzie kíváncsisága azonnal felébredt.

– Visszautasítottad, amikor tegnap este százezret ajánlottam. Most meg százhuszonnyolcezret kérsz kölcsön tőlem?

– Aha. Kölcsönadod? – kérdezte Emmanuel lezserül.

Sosem szeretett magyarázkodni, és sajnáltatni sem akarta magát a felesége előtt.

Bíp... Bíp...

Mackenzie válasz nélkül letette a telefont.

Ránc jelent meg Emmanuel homloka között, amikor meghallotta a vonal bontását jelző hangot.

Ez meg milyen válasz? Ez elutasítás?

Frederick még nem fogta fel teljesen a helyzetet, de Emmanuel nem úgy hangzott, mintha a feleségével beszélne. Inkább tűnt úgy, mintha szívességet kérne a felettesétől!

– Emmanuel, talán meg kéne próbálnom az uzsorásoktól...

Frederick nem akarta nehéz helyzetbe hozni a legjobb barátját. Hivatalos úton már túl késő lett volna hitelt felvenni, de Frederick biztos volt benne, hogy az uzsorások azonnal kölcsönadnak neki százezret.

– Azt nem teheted! – tiltakozott Emmanuel. – Nagy bajba kerülnél, ha nem tudnád időben visszafizetni.

Ding!

Miközben ők ketten őrlődtek, Emmanuel telefonjára hirtelen üzenet érkezett: Kétszázezer jóváírás érkezett a számlájára Mackenzie-től.

Mi a fene?

Frederick alig hitt a szemének, amikor meglátta az üzenetet. Emmanuelre szegezte tekintetét, és irigykedve mondta:

– Te jó ég! Ez a nő tényleg a feleséged? Ő... Ő nagyon gazdag?

Biztos volt benne, hogy a nő nem szűkölködik pénzben, látva, hogy azonnal átutalt Emmanuelnek kétszázezret, majdnem kétszer annyit, mint amennyit a férfi kért.

Emmanuel csak mosolygott válasz nélkül. Nem tudta nem kínosan érezni magát Frederick arckifejezése láttán. Olyan volt, mintha a barátja irigyelné őt, amiért egy nő tartja el!

Ráadásul azon kívül, hogy tudta, Mackenzie felsővezető egy cégnél, fogalma sem volt a nő valódi kilétéről és arról, mennyire vagyonos. Így nem tudott válaszolni Frederick kérdésére.

– Vedd el, és azonnal intéztesd el a kórházzal anyukád műtétjét! – mondta Emmanuel, miközben átutalta a pénzt Fredericknek.

– Köszönöm! Kérlek, segíts megköszönni a feleségednek is. Mondd meg neki, hogy amint tudom, visszaadom a pénzét! – A hála könnyei folytak végig Frederick arcán.

Végtelenül hálás volt a házaspárnak, amiért segítő kezet nyújtottak ebben a válságos időszakban, megoldva ezzel minden gondját.

– Nem sürgős. Emiatt most ne aggódj! – nyugtatta meg Emmanuel mosolyogva.

A dolgok állása szerint biztos volt benne, hogy Mackenzie nincs megszorulva a pénz miatt.

Ennek ellenére igyekezni fog, hogy minél hamarabb visszafizesse. Végül is nem akarta, hogy Mackenzie haszonlesőnek nézze.

Milani éppen befejezte a számlája rendezését, amikor Frederick a pulthoz lépett fizetni.

Amikor meglátta, megdöbbent, hogy Frederick ilyen gyorsan összekaparta a háromszázezret.

Nem akarta elhinni, hogy az a koldus, aki egy perccel ezelőtt még kétszázezerért könyörgött neki, egy szempillantás alatt megszerezte a pénzt a műtétre.

– Ha! Fogadok, hogy uzsoráshoz fordultál, igaz? Vigyázz a kamatos kamattal. Még a végén az életeddel fizetsz! – gúnyolódott Milani.

Frederick eleve nem kedvelte a nőt. Miután hallotta, mit mondott, élesen visszavágott:

– Emmanuel felesége adta kölcsön a pénzt. Valójában kétszázezret utalt Emmanuel számlájára rögtön azután, hogy a barátom megkérte. Hála az égnek, Emmanuelt nem érdekelte a hozzád hasonló nő. Különben nagyon szomorú élete lenne!

Micsoda?

Milani teljesen hitetlenkedve hallotta ezt.

Emmanuel felesége?

Annak a csórónak lett egy felesége?