** Leo szemszöge **

Egy pillanatig mozdulni sem bírok. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem bízom magamban.

A kötelék lassan a helyére kerül, mintha valami ősi dolog szőné be magát, átszövi a mellkasomat, a tüdőmet, a csontjaimat. Szilárd, mély és megingathatatlan.

Ő... Ő ott van. Már nemcsak mellettem vagy előttem. Bennem van, a kötelékben. Él, erős, az enyém.

A levegő lassan, bizonytalan s