SAGE

– Boldog születésnapot, Sage – suttogtam magamnak, amint kinyitottam a szemem.

Kivételesen derűs hangulatban voltam ma reggel. Ez egy nagyon különleges nap a számomra. Amellett, hogy ma töltöm be a tizennyolcat, ez az a nap is, amikor a Holdistennő színe elé járulok, és megkapom a farkasomat.

Nehéz életem volt apám halála óta. Régen alfa volt, de halálra ítélték, amikor hazaárulással vádolták meg. Gordon Alfa, a Holdtó-bérc Falka alfája volt oly nagylelkű, hogy megkímélte az életemet és a szárnyai alá vett, hogy ne jussak ugyanarra a sorsra.

Felkeltem és beágyaztam, mielőtt a fürdőszoba felé indultam volna. Nem tudtam nem mosolyogni a zuhany alatt. Őszintén vártam a mai napot. Amellett, hogy megkapom a farkasomat, Holt azt mondta, készített valamit a születésnapomra.

Holt volt az egyetlen jó dolog, ami történt velem, amióta Gordon Alfa befogadott magukhoz. Soha nem kezeltek a családjuk részeként. Inkább vagyok a cselédjük, aki csak azért él, hogy kiszolgálja őket. Holt volt az egyetlen, aki barátként kezelt, és nem rabszolgaként. Azt hittem, Gordon Alfa jóindulatból fogadott be, és hogy valóban hisz abban, ártatlan vagyok apám bűneiben. De minden világossá vált abban a pillanatban, hogy betettem a lábam az otthonukba. A bunkerben szállásoltak el, ahol csótányok és patkányok az állandó társaim. Csak a maradékukat ehetem.

De Holt más volt. Folyamatosan frissen főtt ételt csempészett be nekem, amikor a szülei nem voltak a közelben. Soha nem kiabált velem, és nem ütött meg, mint a családja többi tagja.

– Amint alfa leszek, megteszlek a lunámnak, Sage. Ígérem neked. Senki sem fog többé bántani.

Ezeket az ígéreteket tette, amikor szerelmet vallott nekem. Majd kibújtam a bőrömből örömömben, amikor ezt mondta. Már a vallomása előtt is tisztában voltam az iránta érzett érzéseimmel. Ő az egyetlen fénypont a jelenlegi szörnyű sorsomban. Ő az egyetlen ok, amiért elviselem a Gordon Alfától és családjától kapott kínzásokat.

Úgy döntöttem, felveszem az egyetlen minőségi ruhadarabot, ami a birtokomban volt. Holt adott nekem egy rózsaszín virágos ruhát a tizenhetedik születésnapomra tavaly. Két éve vagyunk kapcsolatban. Bár úgy döntöttünk, egyelőre titokban tartjuk a családja előtt, kapaszkodom Holt ígéretébe, hogy hamarosan bemutat a falkának mint a barátnőjét.

Utoljára pillantottam magamra az egész alakos tükörben, mielőtt felmentem volna az emeletre, hogy elkészítsem a reggelit a családnak. Ez a rutinom már öt éve, mióta ebbe a házba kerültem. Nem számít, hogy a születésnapom van-e vagy sem; ugyanúgy ki kell szolgálnom őket.

Meglepődtem, amikor mindenkit az étkezőben találtam. Az asztal már meg volt terítve, és az ételt is felszolgálták.

– Ó, hát itt van! A nő, akire mindannyian vártunk – jelentette be Gordon Alfa széles mosollyal, miközben felém közeledett. – Jó reggelt, Sage! – köszöntött, majd adott egy puszit az arcomra.

Kissé feszélyezve éreztem magam a hirtelen jött kedvessége miatt. Váratlanul ért, mivel nem láttam rámmosolyogni, amióta idekerültem.

– Gyere, Sage. Csatlakozz hozzánk. Ezt az ételt kifejezetten neked készítettük – mondta Erica, Gordon Alfa felesége.

Azonnal gyanakodni kezdtem a felém mutatott kedvességük miatt. Már öt éve itt ünneplem a születésnapomat, és egyszer sem készítettek semmit a számomra, még egy szelet süteményt sem. Szóval teljesen idegen a jellemüktől, hogy ilyesmit tegyenek.

Rossz előérzetem támadt. Meg akarnak mérgezni?

Holtot kerestem az asztal körül, remélve, hogy kaphatok tőle válaszokat. De amikor a tekintetem rátalált, gyorsan elkapta a pillantását. Bűnbánónak és bűnösnek tűnt. De mi miatt érez bűntudatot?

– Ide, ülj ide – mondta Gordon Alfa, miközben kihúzott egy üres széket az asztal másik végén. Amint helyet foglaltam, gyorsan visszament a helyére az asztal túloldalára.

– Boldog születésnapot, Sage – köszöntött Annika egy gúnyos mosollyal, miközben felhúzta a szemöldökét. Úgy nézett ki, mint aki tud valamit, amit én nem.

A rejtély már kezdett felemészteni. Késztetést éreztem, hogy megkérdezzem, mi történik.

– Mi folyik itt?

– A születésnapod van, Sage. Készítettünk valami különlegeset a számodra, most, hogy nagykorú lettél. Emellett ma este lesz az éjszaka, amikor a Holdistennő színe elé állsz, hogy megkapd a farkasodat, nem igaz? – válaszolta Erica.

– Egyikőtök sem volt kedves hozzám, mióta idekerültem. Mindannyian rabszolgaként kezeltetek. Szóval, kérlek, nézzétek el nekem, ha nehezen hiszem el, hogy ennyi fáradságot vettetek csak azért, hogy készítsetek valamit a születésnapomra – mondtam.

Gordon Alfa nevetése hirtelen betöltötte a szobát. Aztán felvette a kávéscsészéjét, és kortyolt belőle egyet. – Mindig is gyorsan kapcsoltál, ha arról volt szó, mi történik – mondta, felfedve azt az ördögi mosolyt, amit azóta viselt, hogy megismertem. – Igazad van. Ez nem csak a születésnapodról és a nagykorúvá válásodról szól. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megfizesd mindazt a kedvességet, amit azóta tanúsítottunk irántad, hogy elárultad a falkánkat.

– Hogy érti ezt? – kérdeztem zavartan.

– Tisztában vagy a békeszerződéssel a Lycan király és a terület összes falkája között, ugye? – kezdte.

Persze, hogy tökéletesen tisztában voltam vele. A kontinens összes alfája beleegyezett, hogy elküldi a lányát a Lycan király ágyasának, hogy ezzel tartsák ellenőrzés alatt a falkákat, és megakadályozzák, hogy elárulják a királyságot.

– I-igen – dadogtam. Már sejtettem, hová akar kilyukadni, de még mindig reméltem, hogy tévedek.

– Nos, izgatottnak kellene lenned, hogy képviselheted a falkánkat, és tiszteletben tarthatod a szerződést, amit a falkánk aláírt – folytatta.

– De a szerződés úgy szólt, hogy a legidősebb lányát kell küldenie. – Megtorpantam, amikor rájöttem valamire.

– Mit gondolsz, mi volt az oka annak, hogy örökbe fogadtalak, Sage? Pontosan ez volt a cél – mondta, megerősítve azt, ami a fejemben járt, amióta megemlítette. – Nem vagyok olyan hülye, hogy az igazi lányomat küldjem ahhoz a barbár és könyörtelen királyhoz.

Mindig is érthetetlen volt számomra, miért fogadott örökbe. Most mindenre fény derült. Holtra néztem, remélve, hogy látok valami reménysugarat ebben a szörnyű hírben. De ő nem volt hajlandó rám nézni.

– Holnap indulsz a palotába. Ne szúrd el ezt a falka számára, Sage. Legalább egyszer légy hasznos – jegyezte meg Erica.

Csendben maradtam. Még az ételt sem tudtam lenyelni. Most csak Holtra tudtam gondolni. Mi lesz most velünk?

Gordon Alfa és Erica közvetlenül a reggeli után távoztak. El kellett intézniük néhány dolgot a holnapi eljegyzéshez. Megragadtam az alkalmat, hogy beszéljek Holttal. Talán van valami terve.

Annika a szobájában volt, Holt pedig indulni készült, amikor megállítottam, hogy kérdőre vonjam.

– Mi a terved, Holt? – kérdeztem tőle. – Elszökhetünk együtt. Hagyjunk mindent hátra, Holt. Szeretlek, és te is szeretsz engem. Szerintem ez több mint elég ok arra, hogy elmenjünk innen.

Hangosan felsóhajtott, mielőtt válaszolt volna. – Tedd azt, amit apám mond, Sage. Nincs választásunk.

Meglepett a válasza. Eltartott egy ideig, mire magamhoz tértem. – Hogy érted ezt? – kérdeztem zavartan.

– Ha nem egyezel bele, apámnak nem lesz más választása, mint a húgomat küldeni ahhoz a szörnyeteghez. Ezt nem hagyhatom. Ő a testvérem – mondta.

Azonnal hátraléptem egyet, amint rájöttem, hogy nem engem fog választani. – Szóval inkább engem küldjenek ahhoz az úgynevezett szörnyeteghez, mint a húgodat, igaz?

Gyorsan megragadta mindkét karomat. – Sajnálom, hogy így alakult, Sage. De ígérem, amint Alfa leszek, visszaszerezlek. Meg van kötve a kezem, Sage. Nem szökhetek meg veled. Nem várhatod el tőlem, hogy mindent eldobjak csak azért, hogy veled lehessek. Meg kell értened.

Vettem egy mély levegőt. – Igazad van. Sajnálom. Nem kellett volna ilyet kérnem tőled.

Elmosolyodott, majd a tenyerébe fogta az arcomat. – Tudtam, hogy megérted. Csak tedd, amit apám kér tőled, rendben? Ha a Lycan Király eldob magától, visszaveszlek. Ígérem. – Ezután ajkait a homlokomra nyomta, majd elment.

Nem telt el sok idő Holt távozása óta, amikor egy hangot hallottam a hátam mögül.

– Milyen bátor tőled, hogy arra kéred a bátyámat, dobja a családját és a felelősségét, mint a falka jövőbeli alfája. Te biztosan téveszmés vagy – gúnyolódott Annika, miközben az ajtófélfának dőlt.

– Nem tudod, mi van köztünk Holttal. Szeretjük egymást, és én hiszek neki.

– Tényleg? Azt is elmondta, hová megy éppen? – vigyorgott.

– Nem kell tudnom. Tudom, hogy valami fontos. De bízom Holtban.

– Úgy gondolod? – Lassan közelebb sétált hozzám, és átnyújtott egy darab papírt. – Ez Emily címe – mondta.

– Ki az az Emily? – kérdeztem zavartan.

– Ő Holt menyasszonya és a jövőbeli Lunája.

Megdöbbentem. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elrejtsem a meglepetésemet Annika elől. – Nem tenne ilyet. Megígérte, hogy nem választ más Lunát, csak engem – válaszoltam magabiztosan.

– Ha ennyire magabiztos vagy, miért nem látogatod meg őket? Győződj meg róla a saját szemeddel – hívott ki.

– Nem kell. Bízom Holtban.

Gúnyosan felnevetett. – Az ártatlanságod fog a vesztedbe sodorni, Sage. – Megvonta a vállát. – Nos, végül is a te választásod. Csak próbáltam kedves lenni, mivel te veszed át a helyemet, mint a Lycan király új ágyasa. Mondjuk úgy, hogy ez a fizetségem az áldozatodért – mondta, majd otthagyott engem megsemmisülve a nappaliban.

Néhány percig bámultam a papírt a kezemben. – Holt nem tenne ilyet velem. Bízom benne – motyogtam.

***************