SAGE

Úgy éreztem, elárulom Holtot, miközben taxiba szálltam, hogy elmenjek az Emily címére. Tudtam, hogy bíznom kellene Holtban, de egy belső hang azt súgta, járjak utána. Annika sosem volt kedves hozzám, de hazudnia sem kellett volna nekem. Semmi oka nem volt rá, ami még inkább meggyőzött arról, hogy igazság van abban, amit mondott.

A szívem hevesen vert, ahogy lassan Emily házának ajtaja felé sétáltam. A gyomrom összeszorult, amikor megláttam Holt autóját a házuk előtt parkolni. A nyilvánvaló igazság ellenére még mindig Holt szájából akartam hallani.

Hangosan kifújtam a levegőt, miközben az ajtó előtt álltam. Azon tanakodtam, megnyomjam-e a csengőt vagy sem. Felemeltem a kezem, és épp megnyomtam volna, amikor hirtelen elöntött a félelem. Féltem megtudni az igazságot. Úgy döntöttem, megfordulok és elmegyek. De mielőtt még pár lépést tehettem volna, az ajtó kitárult. És ott láttam egy gyönyörű nőt a legkedvesebb mosollyal, amit valaha láttam.

– Szi-szia... – köszöntem idegesen. De mielőtt befejezhettem volna, azonnal szoros ölelésbe vont.

– Milyen kedves tőled, hogy eljöttél! – üdvözölt lelkesen. – Te vagy Holt húga, ugye? A bejelentésre jöttél? – mondta, miközben legkedvesebb mosolyát villantotta rám. – Gyere, kerülj beljebb. Rengeteg étel van mindenkinek.

Esélyem sem volt visszautasítani. Gyengéden a tömeg felé húzott. Holt épp a falkánk egyik tagjával beszélgetett, amikor megfordult és észrevett minket. Láttam, ahogy elsápad, amikor meglátott a menyasszonyával.

– Holt, nézd, kit láttam kint. Azt hittem, azt mondtad, nem tud eljönni, mert beteg.

Holt arca csupa meglepetés volt. Valószínűleg én voltam az utolsó dolog, amire ma számított.

– Ó, valószínűleg Annikáról beszélt. Én Sage vagyok, a másik húga – mutatkoztam be, kényszeredett mosolyt erőltetve az arcomra.

Emily meglepettnek tűnt. – Ó! Nem tudtam, hogy Holtnak van egy másik húga is. De mindegy is, nagyon kedves tőled, hogy eljöttél az eljegyzésünkre. Még tartunk majd egy hivatalos bejelentést is. Most csak a barátok és a család többi tagja van itt.

Holt meglepettnek, ugyanakkor megkönnyebbültnek tűnt, amikor nem árultam el Emilynek, ki vagyok valójában.

– Gratulálok. Ti ketten biztosan jó párt alkottok majd – mondtam, továbbra is erőltetett mosollyal.

– Köszönöm – válaszolta Emily. – Lennél oly drága, és vigyáznál Sage-re helyettem, Holt? Szeretnék több időt tölteni a húgoddal, de még rengeteg dolgom van itt. Egy pillanat és visszajövök, rendben? – mondta Emily, mielőtt adott egy puszit az arcára. Aztán elindult, hogy irányítsa a partit.

Nem akartam kettesben maradni Holttal most, de nem volt más választásom. – Gratulálok – köszöntöttem.

– Sajnálom. Nincs választásom – szabadkozott.

Elvettem egy pohár pezsgőt egy arra járó pincértől. – Mindig van választásunk, Holt. Légy férfi, és vállald fel – mondtam, mielőtt egy húzásra kiittam az egész poharat. – Még egyszer gratulálok az eljegyzésetekhez. Kérlek, köszönj el Emilytől a nevemben. Kedves nő, vigyázz rá – mondtam, mielőtt otthagytam a partit.

*

*

*

– Mennyit ittál, Sage? – Hillary hangja aggodalommal telt meg, ahogy figyelte, amint még egy feles tequilát döntök le. Megkértem, hogy tartson velem a bárba, vigaszt keresve az alkohol zsibbasztó ölelésében.

Úgy hittem, megérdemlem ezt a menekülést a sokkoló kinyilatkoztatás után, ami nemrégiben darabokra törte a világomat. Nevelőapám, Gordon Alfa eldöntötte a sorsomat, hozzákötve a kegyetlen Lycan királyhoz anélkül, hogy akár csak fontolóra vette volna a beleegyezésemet. Ami a legrosszabb, hogy ez az a nap is, amikor az egyetlen férfi, akiről azt hittem, számíthatok rá, elhagyott és cserben hagyott.

Egészen ma estig én voltam a félénk, engedelmes lány, aki kérdések nélkül követte a parancsokat. Úgy éreztem, nincs más választásom. Apámat megölték, árulással vádolták, amikor falkánk egy kóbor farkastámadás áldozata lett. Gordon, a férfi, aki örökbe fogadott, volt az egyetlen, aki elég nagylelkű volt ahhoz, hogy a szárnyai alá vegyen. Senki sem merte megkérdőjelezni az utasításait, és én hálás maradtam a menedékért, amit nyújtott, annak ellenére, amit apám tett. Ő vette át a falkát és lett az új alfa apám halála után.

De ma este végre kiderült az oka annak, miért döntött az örökbefogadásom mellett. A falka minden alfája beleegyezett, hogy elküldi egyik lányát, hogy a zsarnok háremének része és egyik felesége legyen. Most eljött az ideje, hogy a Holdtó-bérc falka is megfizesse a járandóságát. És Gordon Alfának minden szándéka az volt, hogy engem küldjön a lánya, Annika helyett.

De mindennél fájdalmasabb az a tény, hogy az egyetlen férfi, akit valaha szerettem, a hatalmat választotta helyettem. Megígérte, hogy megvéd, mégis ő az első, aki odadobott koncért, amikor apja úgy döntött, hogy a kegyetlen Lycan királyhoz való hozzáadásom lesz a legjobb a falka számára.

Ahogy a bárpultnál ültem, bámulva az üres poharamba, sorsom súlya úgy nehezedett rám, mint egy fenyegető viharfelhő. Hillary jelenléte és rendíthetetlen támogatása volt az egyetlen reménysugár életem ezen legsötétebb éjszakáján. Közelebb hajolt, hangja alig volt több suttogásnál, mintha attól félne, hogy a falak elárulják titkainkat. – Mit fogsz tenni, Sage?

Találkozott a tekintetünk. – Milyen választásom van?

Közvetlenül azután, hogy kimondtam ezeket a szavakat, eszembe jutott, mit mondtam Holtnak. Mindenkinek van választása. Igen, így van. És ma este nekem is van választásom. Talán nem menekülhetek el a sorsom elől, hogy hozzámenjek valakihez, akit nem szeretek, de megválaszthatom, kinek adom oda az erényemet.

– Várj! Ismerem ezt a nézést. Nem teheted ezt, Sage!

Rejtélyesen elmosolyodtam. – De még nem is hallottad, mire készülök.

– Igen, de ismerlek, és ismerem ezt a nézést. Valami veszélyeset készülsz tenni.

– Igen, és az is veszélyes, hogy hozzámenjek ahhoz a fellengzős pöcshöz – vágtam vissza élesen, szavaim tiltakozásként szolgáltak a jövő ellen, amit kegyetlenül elterveztek számomra.

Az ijedt Hillary gyorsan a számra tapasztotta finom kezét, szemeiben kétségbeesett tekintettel pásztázta a bárt hallgató fülek után kutatva. A zene lüktetett a háttérben, fülsiketítő basszusa elnyomta a legtöbb beszélgetést. Az emberek túlságosan el voltak foglalva a saját életükkel és drámáikkal ahhoz, hogy ügyeljenek a suttogó szóváltásunkra.

– Megőrültél? Valaki meghallhat! – mondta, miközben gyengéden masszírozta a halántékát.

Elmosolyodtam és így szóltam: – Ne aggódj. Túl hangos a zene; biztos vagyok benne, hogy senki sem hallotta, mit mondtam – mondtam neki, amit egy kuncogás követett.

– Tudod mit? Menjünk haza. Részeg vagy. Apád megöl minket, ha rájön, hogy ebben a bárban voltunk – javasolta. – De előtte gyorsan elmegyek a mosdóba. Ne menj sehová, rendben? Várj meg itt. – Habozott egyedül hagyni, különösen azután, amit mondtam. De úgy tűnt, nincs más választása. Gyorsan megfordult, és a mosdó felé szaladt.

Megragadtam az alkalmat, hogy végrehajtsam a tervemet, nem törődve azzal, ki lesz az. Csak valakire volt szükségem ma estére, és a problémám megoldódik. A táncteret pásztázva kerestem egy hajlandó partnert.

A bár tele volt lelkes férfiakkal, mindegyikük potenciális menekülőút az előre elrendelt sorsom elől. Tapintható vágyuk ellenére egyikük sem keltette fel az érdeklődésemet, amíg meg nem láttam őt – egy lenyűgöző alakot. Szürke tekintete mágneses kapcsolatban találkozott az enyémmel, amitől a világ elhomályosult körülöttünk. Az idő mintha megfagyott volna, és ő lett az egyetlen fókuszpontom.

Ahogy belekortyolt az italába, amit erős, kecses kezében tartott, elakadt a lélegzetem. Pillantása olyan vágyat ébresztett, amit addig nem ismertem, és szívem a lüktető zenével összhangban kezdett verni.

Aurája veszélyt árasztott, egy ősi erőt, ami képes lenne legyűrni engem, mégis ellenállhatatlan vonzást éreztem. Abban a tüzes pillanatban arra vágytam, hogy felemésszen ez a veszély, hogy a karjaiban tartson.

– Nem őt – ismételgettem magamnak, a szavak gyenge kísérletként szolgáltak arra, hogy megvédjem zakatoló szívemet a veszélytől, amit puszta jelenléte megtestesíteni látszott. Ő maga volt a baj, és ez volt az utolsó dolog, amire szükségem volt.

Intenzív tekintete túl sok volt, fojtogatott. Találnom kellett valaki mást. Megpróbálva elterelni a figyelmemet, pásztázni kezdtem a bárt egy új jelölt után. Mégis, tetovált karjainak emléke ott ragadt a fejemben, és nem volt hajlandó elhalványulni.

A zsúfolt helyiségben navigálva a várakozás sűrűn lógott a levegőben. A lüktető zene illeszkedett szabálytalan szívverésemhez. Sürgettem magam, hogy mozogjak tovább, menekülve a csábító veszély elől, ami minden lépésemet beárnyékolta.

A tánctér örvénylő fényei között sürgősen mozogtam, hajtva a vágytól, hogy elmeneküljek intenzív tekintete elől. Bizonytalanul a célomat illetően, átadtam magam az éjszaka energiájának.

Ellentétes vágyak kerítettek hatalmukba. Egy félreeső sarokban a falnak dőltem, megpróbálva visszanyerni a lélekjelenlétemet és eltávolodni a rejtélyes idegentől.

Lehunytam a szemem, próbáltam elfelejteni a tekintetét és a veszély csábítását. Tekintetem visszatért oda, ahol ült, és csalódottság öntött el, mivel sehol sem találtam.

– Hillarynek igaza volt – motyogtam magamnak, megrázva a fejem, mintha el akarnám űzni az irracionális vonzást, amit rám gyakorolt. – Ez őrültség.

Úgy döntöttem, elhagyom a bárt, és tétova lépéseket tettem a kijárat felé. Ahogy távolodtam a tánctértől, a fejem forogni kezdett, valószínűleg a korábbi tequilák miatt.

Kétségbeesetten próbáltam megtartani magam, de bizonytalan ujjaim cserben hagytak. Ahelyett, hogy a padlóra zuhantam volna, valami meleget és szilárdot éreztem magam alatt. Egy idegen mellkasának ütköztem, levegőért kapkodva a meglepetéstől, miközben lusta szemeim fókuszálni próbáltak.

Felnézve találkoztam azoknak a megbabonázó szürke szemeknek az ismerős tekintetével, amelyek tudó derűvel néztek le rám.

– Óvatosnak kellene lenned, kiscica – figyelmeztetett, hangja mint a sima bársony, egy csábító bariton, ami borzongást küldött végig a gerincemen.

Abban a mámorító pillanatban gátlásaim eltűntek, mint a reggeli köd. Újkeletű merészséggel fittyet hánytam az óvatosságra. Szó nélkül a nyaka köré fontam a karjaimat – egy hirtelen, merész mozdulat, ami meglepte őt. Kezdeti kifejezése meglepetésből ravasz mosolyba váltott.

Bár váratlan volt, nem állt ellen impulzív mozdulatomnak. Karjai válaszul körbefontak, közelebb húzva, ahogy a forróság fellobbant köztünk.

– Te aztán bátor kiscica vagy – suttogta.

Éreztem leheletének melegét, ahogy elnyílt ajkaimat ingerelte, ellenállhatatlan vágyat ébresztve, hogy megízleljem a száját. Érzéki ajkaira fókuszálva a világ elhalványult.

Ősi vágytól hajtva bátran kinyújtottam a kezem, megragadva a tarkóját, hogy közelebb húzzam. Csókom éhsége hévvel követelte magának ajkait. Válaszul ő egy buja, sürgető csókkal felelt.

Önkéntelen nyögés szakadt fel belőlem, ahogy meleg, határozott kezei felfedezték a testemet. Érintése az érzetek zuhatagát gyújtotta meg, a vágy és a szükség keverékét. Abban a feszült pillanatban az önuralom elhomályosult, és én megadtam magam simogatása bódító csábításának.

**************