TITUS

Lassan kinyújtóztattam a karjaimat, ahogy felébredtem, kábának érezve magam. Nem emlékszem, mikor aludtam utoljára ilyen jót. Ahogy lassan kinyitottam a szemem, a kék, tiszta égbolt fogadott a szálloda üvegfalán keresztül, amelyben tartózkodtam. Ez már egy ideje szokásommá vált. Elmentem egy helyi bárba, ahol senki sem ismerhetett fel. Egy elixírt használtam, amit a mágusom kevert nekem, hogy elrejtsem feltűnő, hosszú ezüst hajamat. Ez általában csak reggelig tartott, így ügyeltem rá, hogy felébredjek, mielőtt a nő, akivel az előző éjszakát töltöttem, felébredne.

De ez a reggel más volt; az ágyam hideg és üres volt abban a pillanatban, hogy kinyitottam a szemem. Ha nem lenne a vörös folt a lepedőn, valószínűleg azt hinném, hogy az egész csak álom volt.

– Ki a fene ez a nő, és mit tett velem? – motyogtam magamnak.

Nem vagyok az a fajta, aki mélyen alszik. Gyakran felébredek a legkisebb mozgásra is az ágyamban. Tegnap éjjel élénken emlékszem rá, ahogy szorosan tartottam, karjaimat a dereka köré fonva. Így lehetetlennek tűnt, hogy kicsúszhatott volna anélkül, hogy észrevettem volna.

A telefonomért nyúltam, a képernyő életre kelt, ahogy bekapcsoltam. Ez egy rutin volt, amit követtem, mindig ügyelve arra, hogy eltüntessem a nyomaimat, valahányszor kimerészkedtem. Kevesebb mint tizenöt perc múlva egy halk kopogás visszhangzott a szállodai szobám csendjében.

Megtorpantam, és érzékeim kiélesedtek, ahogy óvatosan megközelítettem az ajtót. Lényem minden rostja éber volt, gondosan ellenőriztem a veszély minden jelét, mielőtt egyáltalán fontolóra vettem volna a kinyitását.

– Jó reggelt, Felség – köszöntött Scott, a bétám egy tiszteletteljes bólintással.

– Tudj meg mindent, amit csak lehet arról a nőről, akivel tegnap éjjel aludtam. Menj a bárba, és ellenőrizd az összes kamerát, hogy lássuk, ő vagy bárki a klubban tett-e valamit az italomba – utasítottam határozottan.

– Azonnal rajta leszek, Felség – válaszolta gyorsan. – Ha nem bánja, hogy megkérdezem, történt valami baj tegnap éjjel? – kérdezte őszinte kíváncsisággal.

– Mélyen aludtam az éjjel. A nő, akivel voltam, ki tudott szökni anélkül, hogy észrevettem volna. És mindketten tudjuk, hogy ez szinte lehetetlen, hacsak nem csinált velem valamit. Nyomozd le, és derítsd ki, kinek dolgozik – magyaráztam, hangomban gyanakvással.

– Az embereim sürgősen utánanéznek, Felség – biztosított. – Mi legyen az új menyasszonyával, Felség? Mit tervez vele tenni? – kérdezte Scott.

Majdnem elfelejtettem, hogy ma lesz a nap, amikor a Holdtó-bérc falka elküldi a sarcát. Ez egy régóta fennálló hagyomány, hogy a királyi család területén lévő Alfák elküldik lányaikat sarcként, hogy biztosítsák a falkák közötti békét és egységet a vidéken. Cserébe jutalomban részesülnek, és a királyi család védelmét élvezik bármilyen veszély, kóbor farkasok támadása és egyéb fenyegetések esetén. Ha nem engedelmeskednek, az egyértelmű lázadást jelent a királyi vérfarkas ellen, ami végül a falkájuk megsemmisítéséhez vezet. Mindenki félt szembeszállni a Lycan királlyal, mert az számukra csak egy dolgot jelentene: halált.

Soha nem értettem egyet ezzel, de a hagyomány az hagyomány. Nincs más választásom, mint együtt élni vele. Minden menyasszonyt elfogadtam, akit küldtek, és teljesítettem a kötelességemet, amíg bármelyikük örököst nem tudott volna biztosítani számomra. De ennyi év alatt senki sem fogant örököst a trónra. Mindig is ez volt a legsürgetőbb ügy.

– Tégy mindent a szokásos módon. Fontosabb dolgaim vannak, amikkel foglalkoznom kell, mintsem hogy egy másik falkából származó taknyos kölyköt pátyolgassak. Hagyd, hogy Jane intézzen mindent – parancsoltam.

– Igen, Felség. Értesítem Őfenségét, hogy tegye meg a szükséges előkészületeket – válaszolta. – Mondjam meg neki azt is, hogy készítse fel az új menyasszonyt az első elhálásra? – tette hozzá.

– Arra nem lesz szükség. Nem hiszem, hogy egyelőre hazamegyek. Jelentést kaptam a déli kóbor farkastámadások sorozatáról. Szeretném a saját szememmel látni, és kivizsgálni, ki áll valójában a támadások mögött – mondtam.

– Rendben, Felség. Megkérem az embereket, hogy készüljenek az indulásra.

– Ellenkezőleg, azt akarom, hogy maradj itt, és ügyelj mindenre, amíg távol vagyok. Egyedül is el tudom ezt intézni – parancsoltam neki.

– Ahogy óhajtja, Felség – mondta, lassan meghajtva a fejét megerősítésképpen. – Előkészítem az autót. Kint várunk – tette hozzá, mielőtt távozott.

Amint végre megkaptam a hőn áhított csendet Scott távozása után, egyenesen a zuhanyzó felé vettem az irányt. Ahogy a fürdőszoba felé tartottam, megpillantottam az ágyat és a vörös foltot a lepedőn. És mint egy filmben, minden fülledt jelenet, ami tegnap éjjel történt ugyanazon az ágyon, tisztán lejátszódott az emlékeimben.

Még mindig emlékszem puha bőrének érzésére a tenyeremen. Meleg lehelete a fülemet súrolta, ahogy hangosan nyögött minden lökésemre. Édes nedveinek íze a nyelvemen még ma is ott lappang. Kissé csalódott voltam, amikor nélküle ébredtem. Hirtelen késztetést érzek magamban, hogy magaménak követeljem, birtokoljam és újra elragadjam, amíg nem könyörög, hogy hagyjam abba. És már ezek a gondolatok is bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy felébresszék a vágyamat és lángba borítsák a testemet, pont úgy, ahogy ő tette tegnap éjjel. Nem tudtam nem felkuncogni, ahogy a növekvő izgalmamat bámultam.

– Szükségem van egy hideg zuhanyra – motyogtam magamnak, mielőtt továbbmentem volna a fürdőszobába.

******