Másnap reggel Sophie megérkezett az osztálytermébe, ahol azzal fogadták, hogy a fegyelmi tanár már zsinórban háromszor kereste.

"Soph, csináltál valami rosszat?"

Mindenki tudta, hogy Sophie problémás diák volt, aki szeretett fizikai vitákba keveredni. Azonban miután átiratkozott ebbe a gimnáziumba, senki sem látta még verekedni. Sophie gyakran aludt az órákon, de a Horingtoni Középiskolában szinte mindenki ezt csinálta. A Horingtoni Középiskola volt egész Horington legrosszabb gimnáziuma, így a tanárok már arra sem vették a fáradságot, hogy rákiabáljanak a diákokra, amiért alszanak az órán.

"Sebaj. Bemegyek az irodájába."

Sophie az asztalára dobta a hátizsákját, és az igazgatóságra ment.

A Horingtoni Középiskola igazgatóságán az igazgató, Vincent Zeller alig tudta visszafojtani a dühét. "Sophie Tanner, hogy tehetted ezt? Nem bánom, ha rossz a híred, de miért verted meg Jack Keyest? Tudod te, hogy ki ő? Ő Percy Keyesnek, az igazgatóhelyettesnek a fia! Nem hiszem el, hogy volt merszed megverni egy kormánytisztviselő fiát. Kórházba szállították. Most mit fogsz csinálni?" Vincent már megbánta, hogy egyáltalán felvette Sophie-t az iskolába.

"Felhívtam az édesanyádat. Túl jó vagy nekünk, így nem merünk itt tartani. Szabadon elmehetsz bármelyik iskolába, amelyik be mer fogadni!" – zárta le a mondandóját dühösen.

Sophie egyetlen szót sem szólt.

Hamarosan megérkezett a Horingtoni Középiskolába Sophie édesanyja, Charmaine Laird.

"Zeller úr, mi történt? Sophie megint csinált valami rosszat?"

Ahogy Charmaine megérkezett, a részletek megkérdezése nélkül rögtön feltételezte, hogy Sophie a hibás.

"Többé nem vagyunk képesek tanítani a lányát. Kérem, vigye magával még ma. Megsértette Keyes urat, aki egy kormányzati hivatal igazgatóhelyettese. Miattak kerültem bajba. Eleve fel sem kellett volna vennem őt!" Vincent azonnal kicsapta Sophie-t, esélyt sem adva Charmaine-nek, hogy megszólaljon.

Ezt hallva Sophie sarkon fordult, és kiviharzott az igazgatóságról.

"Zeller úr, Sophie még fiatal. Kérem, adjon neki még egy esélyt. Ha kicsapják a Horingtoni Középiskolából, egyetlen másik gimnázium sem fogja befogadni!" – könyörgött Charmaine teljesen kétségbeesve.

"Tanner asszony, nem tudok segíteni önnek. Inkább Keyes úr miatt kellene aggódnia." Vincent álláspontja határozott maradt.

Más választása nem lévén, Charmaine vonakodva elhagyta az irodát.

Ahogy meglátta a kint várakozó Sophie-t, a frusztrációja a tetőfokára hágott. Felemelte a karját azzal a szándékkal, hogy lekeverjen egy pofont a lánynak.

Sophie azonban elkapta a karját, és jéghideg tekintettel meredt rá.

"Tanner asszony, mit csinál? Önnek és a Tanner családnak távol kellene maradnia az ügyeimtől. Annak idején eldobtak maguktól, nem igaz? Ne üssék bele az orrukat a dolgaimba."

Öt évvel ezelőtt meghozták a döntésüket, nemde? Willow-t választották, én pedig a nemkívánatos lányuk lettem.

"Sophie, mi volt ez? Hogy lehetsz ilyen goromba? Mit kellene még tennünk a megalázó incidensed után? Te voltál az oka annak, hogy a családunk Jipsdale nevetség tárgyává vált. Hát nem tanultál a hibádból?" – kérte számon Charmaine.

Sophie csalódottan hallgatta a szavait. Bár az édesanyja volt, Charmaine soha nem bízott benne.

"Megaláztam önöket, ezért minden kapcsolatot megszakítottam a Tanner családdal. Az, hogy meghalok vagy élek, nem az önök dolga. Ne keressenek többé, és ne üssék bele az orrukat a dolgaimba" – mondta neki higgadtan Sophie. Az osztálytermébe ment, felkapta a hátizsákját, és kimasírozott az iskolából.

Charmaine csalódottsága csak nőtt, látva, mennyire makacs a lánya.

Nem hagyhatom figyelmen kívül. Bármi történjen is, még mindig a lányom. Ráadásul, ha Apa hazajön, és megtudja, hogy magára hagytuk Sophie-t Horingtonban, ki tudja, mit fog tenni. Elvégre Apa Sophie-t imádja a legjobban.

"Tristan úr, Sophie-t kicsapták az iskolájából" – tájékoztatta azonnal Felix Tristant. "Ő a jipsdale-i Tanner család legkisebb lánya, akit Horingtonban hagytak magára."

"Ő Caleb Tanner húga?" A Tanner család nem volt túl befolyásos Jipsdale-ben, de Tristan tudta, ki az a Caleb.

"Igen, ő Caleb Tanner húga. Állítólag Sophie nyolcadikos korában botrányt kavart Jipsdale-ben azzal, hogy együtt élt egy bűnözővel. Még abortusza is volt."

"Állítólag? Hogyan hihetsz el egy alaptalan pletykát?"

Sophie nem az a fajta lány, aki együtt élne egy verőlegénnyel, és felső tagozatosként elvetetné a gyerekét. Ez nevetségesen hangzik.

Felix kínosan megvakarta az orrát.

"A nővére, Willow Tanner volt az, aki kiteregette az igazságot."

"Willow Tanner?" Tristan nem emlékezett erre a névre.

"Tristan úr, ez a Tanner család magánügye. Be akar avatkozni?"

"Rendkívül érdekesnek találom Sophie-t. Ha visszavisszük magunkkal, egy nap még a hasznunkra válhat" – hangzott Tristan válasza.

"Micsoda? Tristan úr, azt tervezi, hogy a Lombard Csoportnál fogja alkalmazni?" Felix elképedt.

"Miért? Van valami problémád ezzel?"

Felix hevesen megrázta a fejét.

"Természetesen nincs. Nincs vele semmi problémám. Ön hozza a döntéseket" – válaszolta, megpróbálva hízelegni a munkaadójának.

Hamarosan leszállt az éj, de Charmaine nem tudott semmilyen megoldást kitalálni. Még arra sem kapott esélyt, hogy személyesen találkozzon Percyvel.

Amikor már épp távozni készült anélkül, hogy magával vitte volna Sophie-t, beérkezett Josiah Tanner hívása.

"Bármi áron hozd vissza Sophie-t! Ha ez nem sikerül, nem is kell hazajönnöd!" – parancsolta hangosan Josiah, amint a hívás létrejött.

"Vigyem vissza Sophie-t? Apa, öt évvel ezelőtt ő..."

Mielőtt megmagyarázhatta volna, Josiah már letette a telefont.

Frusztráció kúszott Charmaine szívébe a gondolatra, hogy a jipsdale-i emberek csak arra várnak, hogy bohócot csináljon magából. Ha visszavinné Sophie-t, mindenki garantáltan pletykálni kezdene róluk.

Legnagyobb meglepetésére Caleb jelent meg előtte.

"Nem Anglandurban vagy? Egyáltalán miért vagy itt?" – bukott ki belőle a döbbenettől.

"Anya, azért vagyok itt, hogy hazavigyem Sophie-t." Caleb válasza kurtán hangzott.

"Caleb, tudod, milyen Sophie hírneve Jipsdale-ben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megalázzuk magunkat" – ragaszkodott hozzá Charmaine.

"Nem tudjuk pontosan, mi történt öt évvel ezelőtt. Így nem hallgathatjuk meg csak a történet egyik felét. Nem hiszem, hogy Sophie olyasmit tett volna, ami megalázta volna a családunkat. Akkoriban megengedtem neki, hogy elhagyja Jipsdale-t, mert szenvedett ott. Most eljött az ideje, hogy visszatérjen Jipsdale-be, és letegye az egyetemi felvételi vizsgát."

Mivel Caleb már meghozta a döntést, Charmaine semmi mást nem szólt, annak ellenére, hogy ki nem állhatta Sophie-t.

"Attól tartok, nem fog veled hazamenni. Hát nem ismered? Makacs és hajthatatlan."

"Maradj ki ebből. Most már elmehetsz. Majd én hazaviszem Sophie-t."

Minden további nélkül Caleb odament Sophie-hoz.

Sophie nem tudta, hogy itt fut össze Calebbel. Miért van itt? Semmi közöm többé a Tannerekhez. Végül is Willow-t választották helyettem, nemde?

Sophie épp el akart menni Caleb mellett, így a férfi kinyújtotta a kezét, hogy megállítsa.

"Én vagyok az, Soph. Azért jöttem, hogy hazavigyelek" – mondta gyengéden Caleb.

Sophie szemöldöke összerándult. Haza akar vinni? Még a legkiszolgáltatottabb és legsötétebb pillanatomban sem volt itt. Most már nincs rá szükségem.