**Coban szemszöge**

Meg sem moccantam.

Még csak nem is pislogtam.

Csak bámultam rá azzal a kifejezéssel, amit évek alatt fejlesztettem tökélyre – lapos, nemtörődöm, kiismerhetetlen.

Amire ő azt szokta mondani: a gyávák álarca.

– Nem azért vagyok itt, hogy bepótoljuk a lemaradást – mondtam hosszú csend után. – Úgyhogy mondd, amit mondani akarsz, a fenébe is.

A szeme felcsillant, szórakozottnak tűnt