Margot szemszöge

Előbb vettem észre, hogy közelednek, mint Cara.

Persze, hogy előbb.

Olyan volt, mintha valami láthatatlan szál most már folyamatosan hozzákötözné a figyelmemet – nem számított, mit csinálok, egy részem mindig tudta, hol van Coban.

És most?

Egyenesen felénk sétált.

Leo volt mellette, a törülközőjét a vállára vetve, és mindketten úgy néztek ki, mintha most fejezték volna be a végkim