Margot szemszöge

A csendem épp eleget mondott.

És ez…

Neki ennyi is elég volt.

– Bassza meg… – motyogta az orra alatt, és újra végighúzta a kezét az arcán.

Aztán hirtelen előlépett.

Megszüntetve a köztünk lévő távolságot.

És mielőtt reagálhattam volna, a karjai már körbe is fontak.

Erősen és szilárdan, ügyelve a bordáimra – de elég határozottan ahhoz, hogy érezzem, a jelenléte biztonságban tart.