A kocsit egy omladozó, háromszintes, háromszög tetős városi ház előtt állította le, amelynek ablakaiban – ahol üvegnek kellett volna lennie – szakadt rongyok lógtak.

Kiszálltam, és a gyomromhoz kaptam, mert úgy éreztem, mintha egy feneketlen mélységbe zuhant volna.

Fogalmam sem volt, hol vagyunk, de a szívem szakadt meg a tudattól, hogy emberek élnek itt ilyen körülmények között, egy olyan helyen,