– Te kis rohadék! Nem érdekel, milyen Farkaskirály vagy te valami Nyugati Fronton! Azonnal elmégy Sumeriába, és feleségül veszed a Crestfall család lányát, Lunát!

– A nagyapja tíz évvel ezelőtt megmentette az életemet, és ígéretet tettem neki, hogy elvetetem veled a lányt! A félbe tört jáde a házasság záloga. A levélre ráírtam a Crestfallék címét, és mellékeltem Luna fényképét meg az elérhetőségét is. Jobban teszed, ha odamész, és elveszed azt a lányt!

– Ha jövőre nem hozol nekem egy egészséges dédunokát, az embereid előtt rúgom szét a hátsód!

A kezében tartott gyűrött levelet nézve Andrius azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Épp a repülőn ült, amikor elolvasta mestere üzenetét.

A mestere, az Öreg Hagstorm volt az egyetlen ember egész Florenciában, akinek volt mersze ahhoz, hogy a saját emberei, a Likantrópok előtt fenyegesse meg a Farkaskirályt.

Andrius árva volt. Vér szerinti szülei még csecsemőkorában hagyták sorsára. Egy sebes folyón sodródott lefelé a bölcsőjében, amikor az Öreg Hagstorm meglátta és kimentette.

A fiút a Tigris-hegyre vitte, és egyetlen tanítványaként nevelte fel. Az Öreg Hagstorm saját fiaként bánt vele, és mindenre megtanította, amit csak tudott.

Tizennyolc évnyi rendíthetetlen elszántság és kiképzés után Andrius sokoldalú férfivá érett.

Amikor a Nyugati Fronton kitört a háború, Andriust besorozták, és a frontvonalra küldték, hogy hazáját szolgálja. Vasöklei szétzúzták az ellenség gőgjét, amikor egymaga rontott rá egymillió ellenséges katonára, és puszta kézzel fejezte le a vezérüket.

A hírnevet hozó csata után még tíz évig szolgálta a hazáját.

Rendíthetetlen munkával megalapította az ország legelitebb egységét – a Likantrópokat.

Egymillió Likantróp állomásozott a határon, hogy védelmezze az országot.

Andrius ekkor kapta meg a Farkaskirály címet.

Sejtelme sem volt róla, hogy amikor visszatér a frontról, a mestere egy nőt fog rásózni.

Megdörzsölte halántékát, szigorú arcára tehetetlenség ült ki.

Makacs mestere különös ember volt, hirtelen természettel. Ha az öreg egyszer elhatározta magát, semmi sem tántoríthatta el. Mivel ő rendezte el ezt a házasságot, Andriusnak engedelmeskednie kellett a parancsnak, és feleségül kellett vennie Luna Crestfallt Sumeriában.

Három órával később a gép leszállt a Sumeriai Központi Repülőtéren.

Andrius mohón szívta be a levegőt, amint lába földet ért. – A levegő itt sokkal jobb, mint a vérszagú légkör a határon.

Ahogy kilépett az érkezési kapun, hatalmas tömeget látott a repülőtér előtt, akik izgatottan kémleltek befelé.

Az emberek megtudták, hogy egy fontos személy érkezik Sumeriába, ezért gyűltek össze a reptér előtt, remélve, hogy megpillanthatják az illetőt. Sajnos a repülőtér közelébe sem férkőzhettek, mert a katonaság lezárta a területet.

A bejáratnál számos, éles lőszerrel felszerelt katona állomásozott a rend fenntartása érdekében.

Még a város leggazdagabb emberét sem engedték be.

Andrius körbehordozta tekintetét, és végül megpillantott egy ismerős alakot – Sumeria polgármesterét, Marcus Freelyt.

Marcus azonnal észrevette Andriust, amint a férfi kilépett az érkezési kapun. Ünnepélyesen meghajolt, és a legnagyobb tisztelettel szólalt meg: – Farkaskirály!

Andrius elmosolyodott. – Marcus, három éve nem láttuk egymást. Hogy halad a felépülésed?

– Köszönöm az érdeklődését, Farkaskirály. Már jól vagyok.

Marcus teljes szívéből tisztelte az ifjú Farkaskirályt, mert az életét köszönhette neki. Akkoriban Marcus még csak századosként szolgált a Nyugati Fronton. A zászlóaljat, amelyet vezetett, ellenséges erők lepték meg egy küldetés során.

Amikor az ifjú Farkaskirály hírt kapott a rajtaütésről, személyesen vezetett egy századnyi katonát, hogy kimentse a haldokló Marcust a csatatérről, ezzel megmentve az életét.

Ezután Marcust sérülései miatt leszerelték. Visszaköltözött Sumeriába, ahol polgármesterré választották.

Tudván, hogy a Farkaskirály Sumeriába látogat, Marcus lezárta a repülőteret, csak hogy méltóképpen fogadhassa.

– Farkaskirály, kérem, szálljon be az autóba.

Marcus kinyitotta egy Rolls Royce ajtaját, és hellyel kínálta Andriust. Tette megdöbbentette a repülőtér előtt várakozó tömeget.

– Jól látom?

– Freely polgármester lezárta a repülőteret, csak hogy egy fiatalembert fogadjon?

– A mi Freely polgármesterünk mindig is sokat tartott magáról, mégis ilyen tisztelettel fogadta ezt a fiatalembert. Az a fickó biztosan valami nagy kutya!

– Talán egy fővárosi híres család ifjú örököse?

Számtalan kíváncsi szempár kereszttüzében Andrius beszállt a Rolls Royce-ba.

Marcus meghajolt, és tiszteletteljesen így szólt: – Farkaskirály, lakomát készíttettem az érkezése tiszteletére. Elviszem...

– Nem szükséges – szakította félbe Andrius egy kézmozdulattal.

– Marcus, el tudnál vinni a Long Island Kávézóba?

– Uram, miért menne oda?

– Egy elrendezett házasság... – Andrius a homlokára csapott, palástolva tehetetlenségét.

Marcus szeme megvillant a döbbenettől.

Micsoda?

A Farkaskirályt, aki egymillió Likantrópot vezetett háborúba, a férfit, aki a legmagasabb hatalmat és tekintélyt élvezte, és végtelen vagyonnal rendelkezett, belekényszerítették egy elrendezett házasságba?!

Marcus alig tudta elhinni, amit hallott.

Azonban parancsot teljesített, és elvitte Andriust a Long Island Kávézóhoz.

A Long Island Kávézó a városközpontban helyezkedett el, ahol minden talpalatnyi föld aranyat ért.

A megélhetési költségek a belvárosban nem meglepő módon csillagászatiak voltak. Akik itt engedhették meg maguknak a költekezést, nem átlagemberek voltak.

Egy szabott fehér ruhát viselő, telt idomú nő várakozott a kávézó egyik asztalánál. Igéző szemeiből fagyos távolságtartás áradt, miközben kifelé bámult az ablakon.

A napfény átsütött az üvegen, megcsillanva a vállára omló hosszú haján. Olyan volt, mint egy égből alászállt istenség, elbűvölő kisugárzással. A nőnek megvolt a külseje, a temperamentuma és a vagyona is; minden tekintetben tökéletes volt. Ő volt Luna a Crestfall családból.

Andrius összehasonlította őt a kezében lévő fényképpel, mielőtt odalépett volna.

Amint észrevette a közeledő férfit, Luna felszegte az állát, és arrogáns tekintettel végigmérte Andriust, mielőtt megszólalt: – Ön Andrius Moonshade?

– Én vagyok – bólintott Andrius.

– Hol a zálog? – Luna hangja fagyos volt. Úgy tűnt, mintha el akarná taszítani magától Andriust.

Andrius elővette a félbe tört jádét, és az asztalra helyezte.

Luna felvette, hogy közelebbről is megvizsgálja, majd visszatette. Érzelemmentesen így szólt: – Vágjunk a közepébe. Átnéztem az adatait. Világéletében a hegyekben élt, és szegény, mint a templom egere.

– Én a Crestfall család lánya vagyok, a New Moon Vállalat vezérigazgatója! Nem vagyunk egy súlycsoportban!

Luna tekintete fagyos és megvető volt. Ő volt a New Moon Vállalat istennőként tisztelt vezérigazgatója Sumeriában. Nem ugyanabban a világban élt, mint a szeme előtt álló szegény férfi, a nagyapja mégis arra kényszerítette, hogy hozzámenjen.

De miért?

Andrius megdöbbent.

A Farkaskirály, akit számos nemesi és uralkodói család környékezett meg, hogy vegye el a lányukat, ennek a nőnek a szemében valahogy egy nincstelen férfivá vált.

Luna Andrius hallgatását úgy értelmezte, hogy a férfi felismerte a köztük lévő rangbéli különbséget. A megvetés a szemében még erősebbé vált.

– Nem tudom, a nagyapám miért akarja, hogy hozzád menjek, de nem egy világból valók vagyunk! Nem fogok hozzád menni!