Andrius csupán felnevetett.

Mestere parancsát teljesítette azzal, hogy törleszti az adósságot a nősüléssel. Nem volt ellenvetése Luna elutasításával szemben, hiszen a nő volt a másik érintett fél.

Őt is kényszerítették, hogy itt legyen.

Luna hangjába némi együttérzés vegyült, amikor észrevette Andrius hallgatását. – Tudom, hogy a házasság lefújása nagy csapás számodra, de tisztában kell lenned a köztünk lévő különbségekkel. Eleve nem lett volna szabad kereszteznünk egymás útját.

– Ha a nagyapám előtt te javaslod a házasság felbontását, busásan megfizetlek zsebbe, hogy életed hátralévő részében ne legyenek anyagi gondjaid. A hegyekben azt vehetsz el, akit csak akarsz, és királyként élhetsz ott. Csak hagyj békén engem.

– De... – Luna elhallgatott. Finom arcán a fagyosság arcátlan jelei mutatkoztak. Hangja hidegre fordult, ahogy folytatta: – Ha úgy döntesz, hogy a nagyapámat felhasználva kényszerítesz rá az akaratodra, tönkreteszem az életedet!

Fenyegetés! Arcátlan fenyegetés a Farkaskirály szemébe!

Andriusnak nem tetszettek a szavai. Ő, a Farkaskirály, több mint tíz éve uralkodott a Nyugati Fronton. Még az ellenséges tábornokok is rettegtek, ha csak a nevét említették.

Most mégis egy nő fenyegette!

Jól van! A nő nagyapja végül is a mestere megmentője volt.

Andrius mélyet lélegzett, és nyugodtan válaszolt: – Áll az alku.

Luna fagyos arckifejezése megenyhült Andrius határozott válasza hallatán. Magában megdicsérte a férfit az önismeretéért.

Feltette a napszemüvegét, felkapta drága táskáját, és felállt a székről. – Menjünk a nagyapámhoz. Ne feledd, te leszel az, aki visszautasítja ezt az elrendezést.

Mindketten kiléptek a kávézóból.

Luna megjelenése azonnal vonzotta a tekinteteket, amint kilépett. Ritka látvány volt, ahogy egy istennő sétál a halandók között.

Ami Andriust illeti, aki egyszerű mezt és nadrágot viselt, őt teljesen figyelmen kívül hagyták.

A kávézó előtt egy tűzpiros Ferrari parkolt.

Luna kinyitotta az ajtót, tovább erősítve istennői imázsát az emberek előtt.

– Szállj be – mondta Luna, mielőtt beült a vezetőülésbe.

Miután Andrius elfoglalta helyét az utasülésen, Luna még egyszer emlékeztette: – Ne feledd, te fogod mondani a nagyapámnak, hogy le akarod fújni az elrendezett házasságot. Ne szúrd el...

Csörr!

A hirtelen megszólaló csengőhang félbeszakította Lunát.

Azonnal felvette, de a beszélgetés során gyönyörű arcára aggodalom ült ki.

– Rendben. Azonnal indulok!

Luna letette a telefont, és a gázba taposott.

A hirtelen gyorsulás az ülésbe préselte Andriust. A homlokát ráncolva kérdezte: – Miss Crestfall, mi történt?

Luna néma maradt.

A csendes út a Crestfall-birtok bejáratáig tartott.

Luna ekkor így szólt hozzá: – Nagyapám állapota kiújult. Amikor bemegyünk, egy szót se szólj.

A ketten beléptek a kúriába. Egy kanyargós és hosszú folyosón keresztül egy tágas szobába érkeztek.

A szoba közepén három középkorú férfi állt. Ők voltak Belarus három fia: Harry, George és Dick.

Mindhárman egy szantálfa ágyat álltak körbe, amelyen egy idős ember feküdt, szüntelenül rángatózva.

Belarus volt az, a ház ura.

Belarus mellett egy másik ősz hajú idős ember állt, aki professzionálisnak és bölcsnek tűnt a mellette lévő orvosi felszerelésekkel.

Luna idegesen lépett Harryhez. – Apa, hogy van Nagyapa?

Harry felsóhajtott. – Szerencsére Dr. Artemis itt van. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy kordában tartsa nagyapád állapotát...

Mielőtt befejezhette volna, a férfi észrevette Andriust Luna mögött. Összehúzott szemöldökkel kérdezte: – Luna, ő kicsoda?

Luna Andriusra pillantott, és gúnyosan válaszolt: – Apa, ő az a férfi, akit Nagyapa említett.

– Ő az?! – A megvetés Harry szemében nyilvánvaló volt.

Amikor megtudta, hogy apja egy Andrius nevű férfinak akarja adni a lányát, embereivel átvilágíttatta Andriust.

Egy hegyekben élő szegény fiatalember akarja elvenni az ő drága hercegnőjét? Lehetetlen!

Andriust nem zavarta Harry barátságtalan tekintete. Ehelyett Dr. Artemist figyelte.

Dr. Artemis híres orvos volt, aki tapasztalatáról és módszereiről volt ismert. Beutazta a világot, és mindenféle gyógyászati módszert alkalmazott, amelyek csodákat tettek betegeivel, innen eredt tekintélyes címe.

Éppen akupunktúrát alkalmazott Crestfall mesteren, egy olyan módszert, amelyet több mint egy évtizeden át gyakorolt külföldi utazásai során.

A módszer valóban csodákra volt képes, de ő rosszul alkalmazta, és csak rontott Crestfall mester állapotán.

Dr. Artemis előhúzott egy hosszú, hajszálvékony ezüsttűt, és Crestfall mester feje búbja felé irányította.

Andrius hirtelen megszólalt: – Ha ezt megteszi, Crestfall mester nem fog sokáig élni.

Szavai minden jelenlévőt megdöbbentettek.

Dr. Artemis keze megdermedt. Haragosan fordult Andrius felé, és ráüvöltött: – Te bolond! Ki adott neked bátorságot, hogy megkérdőjelezd az orvosi tudásomat?

– Az igazat mondom. Milyen bátorság kell ehhez?

Andrius tovább magyarázta: – Crestfall mester vérkeringése gyengül az erek duzzanata miatt. Ha beleszúrja a tűt a fejébe, az egy pontba gyűjti a véráramlást, amitől az erek szétrobbannak.

– Badarság! – üvöltötte Dr. Artemis. – Micsoda zagyvaságokat hordasz össze? Hogy mersz bolondot csinálni magadból előttem? Azt állítod, hogy az orvosi tudásom nem ér fel a tiéddel?

– Dr. Artemis, kérem, nyugodjon meg! – Harry gyorsan csitította a férfit.

Majd Andriusra mordult: – Kölyök, Dr. Artemis a legjobb orvos itt Sumeriában. A betegei a szomszéd városig állnak sorba, csak hogy bejussanak hozzá! Milyen jogon és képesítéssel bírálod a módszereit?!

Andrius megvonta a vállát, és nyugodtan válaszolt: – Én csak baráti figyelmeztetést adok. Önökön múlik, hisznek-e nekem vagy sem. Ne bánják meg később, hogy nem fogadták meg a tanácsomat.

– Fogd be! Valaki vigye ki ezt a pimasz bolondot a kúriából! – kiáltotta Harry.

– Várjunk csak – mondta Dr. Artemis, és intett Harrynek. – Mivel úgy gondolja, hogy jobb nálam, miért nem hagyjuk itt, hadd nézze végig, hogyan gyógyítom meg Crestfall mestert?

– Hm! – mordult fel Harry.

Mivel ez Dr. Artemis kérése volt, egyszerűen engedélyezte. Különben ő maga rúgta volna ki a pimasz bolondot.

Andriust nem érdekelte a vita Harryvel. Nekidőlt az ajtófélfának, és figyelte, ahogy Dr. Artemis folytatja az akupunktúrás kezelést.

Dr. Artemis ismét felvette a tűt, tűzzel felhevítette, és beleszúrta Crestfall mester feje búbjába.

– Úh...

Ahogy a tű behatolt a fejbe, Crestfall mester halkan felmordult, és teste abbahagyta a rángatózást. Arcának sápadtságát hamarosan egészséges szín váltotta fel.

– Ó, Istenem!

– Dr. Artemis csodálatos!

– Hát persze! Mindannyian tudjuk, milyen remek orvos Dr. Artemis! Nem úgy, mint valaki, aki csak bolondot csinál magából mások előtt.

Dr. Artemis közömbösen simogatta fehér szakállát, miközben dicséretekkel halmozták el. Alig mutatott reakciót, mert karrierje során már számtalan életet mentett meg, és hozzászokott a dicsérethez.

Ezután visszanézett Andriusra. – Kölyök, mi mást tudsz még felhozni a védelmedre?

Andrius Dr. Artemisre pillantott, majd kinyújtotta a kezét, öt ujját széttárva. – Ennyi ideje maradt Crestfall mesternek.

– Öt nap?!

Dr. Artemis meglepődött. Felüvöltött: – Te bolond! Csak a közönségnek próbálsz játszani! Meggyógyítottam Crestfall mestert az akupunktúrás módszeremmel. Crestfall mester teljesen felépül némi extra gyógyszerrel és pihenéssel. Miből merítesz bátorságot, hogy ilyen badarságokat beszélj?

Andrius figyelmen kívül hagyta Dr. Artemist, és elkezdte egyenként behajlítani az ujjait.

– Öt.

– Négy.

– Három.

– Kettő.

– Egy.