Sophia belesüppedt a kanapéba, csontig hatolóan zsibbadtan. Lucas és Emily hangja úgy mosódott el rajta, mint a rádiózaj. Távoli volt és torz, olyan hang, amit az ember akkor hall, amikor három másodpercre van a megfulladástól.

Olyan rémálom volt ez, amelyben a díszletek meghajlanak, megrepednek, majd magukba roskadnak. Az álom padlója beszakadt alatta. Szabadesésben zuhant a tintafekete levegőben