Natalie szemszöge

Elfogott a nyugtalanság, amint beléptem a falkaházba. Ahogy a falkatársaim vigyorogtak rám, a kezük mögé rejtve a nevetésüket... tudtam, hogy sántikálnak valamiben. A csínyeik és a zaklatásuk egyre durvább és fájdalmasabb lett, valahányszor sikerült egyedül kapniuk. A zúzódásaim még mindig nem múltak el a legutóbbi alkalom óta.

A testem még mindig sajgott a két nappal ezelőtti veréstől, de már csak néhány óra választott el attól, hogy mindennek vége legyen.

Csak el kellett jutnom Jake-hez, mielőtt mozgásba lendítik a tervüket.

Jake már négy éve volt a barátom. Ő volt az egyetlen, aki törődött velem, és az egyetlen, akiben bízhattam.

Középiskolai szerelmesek voltunk. Mellesleg ő volt a falkánk leendő Alfája is. Számomra ez nem számított, de a falka többi nőjének nagyon is. Gyűlölték, hogy velem van. Úgy érezték, erősebb Lunát érdemelnek annál, mint amilyen én lennék, és mindannyian az ő kiválasztottjai akartak lenni.

Én még át sem változtam. Számukra nem voltam több egy ómegánál... egy selejtnél, ahogy előszeretettel hívtak, az alom leggyengébbjénél.

Ennek már három éve, tizenhat éves koromban meg kellett volna történnie, de nem így lett. Most tizenkilenc voltam; abban a korban jártam, amikor már felismerhetjük a társunkat, hiszen a farkasunknak addigra be kellett volna érnie. Ha átváltoztam volna, már tudnám, hogy Jake a társam, de várnunk kellett azt a plusz nyolc hónapot a mai napig, a tizenkilencedik születésnapjáig, hogy ő is felismerjen engem a társaként.

Jake-et nem érdekelte, hogy nem változtam át. Azóta együtt voltunk, mielőtt még bármelyikünk is elég idős lett volna az átváltozáshoz, és mindketten biztosak voltunk benne, hogy társak vagyunk. Mellettem állt, és megvédett a körülöttünk lévő farkasok kegyetlenségétől, amikor nem sikerült átváltoznom a többiekkel együtt.

Még nem volt elég hatalma ahhoz, hogy az Alfa-paranccsal végleg rávegye őket, hogy hagyjanak békén, de gondoskodott róla, hogy mellettem legyen, és minden adandó alkalommal megvédjen.

Jake mellett minden, ami a szar életemet jelentette, álomszerűnek tűnt. Minden rosszat eltüntetett, amikor átölelt, és mindig tudtam, hogy minden rendben lesz, amíg vele vagyok.

A mai nap lesz az, ami megváltoztatja a hátralévő életemet.

Végigpásztáztam a tömeget, kétségbeesetten keresve őt. Valószínűleg ő is engem keres. Évek óta beszélgettünk erről az éjszakáról.

„Jake? Hol vagy?” – kérdeztem a falkakapcson keresztül, de nem kaptam választ.

– Szegény kis ember, nagy bátorságra vall, hogy pont most jelensz meg itt. Van fogalmad róla, mennyire boldog a falka? A jelenléted csak elrontja. Ez a buli kizárólag a falka farkasainak szól – mondta Savannah, a nővérem legjobb barátnője, miközben a tömeg szétvált előtte, a zene pedig elhallgatott. A vendégek abbahagyták a táncot és a beszélgetést, hogy végignézzék, ahogy a falka legnagyobb zsarnoka undorodva görbülő ajkakkal felém lépked.

A villódzó, színes fények tovább pásztáztak a kényelmetlen csendben.

Reméltem, hogy az ünnepelt meglátja a fennakadást, és mellém lép, de nem így történt. Ahogy végigpillantottam a sok mulatozó arcon, őt sehol sem láttam.

– Jake hívott meg. A falkához tartozom, jogom van itt lenni – suttogtam, de éreztem a szemem mögött gyülekező forróságot, amikor újra mindannyian felnevettek. Valami szörnyűség fog történni. Éreztem. Ez több volt annál, mint hogy Savannah jártatja a nagy száját.

– Még ő sem akarja, hogy itt légy – gúnyolódott, majd széles mosolyra húzódott a szája. – Győződj meg róla magad! Hol van Jake, hm? Azt hiszem, felment a szobájába. Vissza kellene hoznod a buliba, lássuk, mit szól hozzá.

Szorosabban a mellkasomhoz szorítottam az ajándékát, és összehúztam a szemem. Sántikált valamiben, de jobban akartam Jake-hez jutni, minthogy az ő hülyeségeivel foglalkozzam.

Amikor előreléptem, Savannah tett egy lépést oldalra, én pedig éreztem, ahogy mindenki szórakozottan figyeli, ahogy elindulok felfelé a lépcsőn.

Jake szobája a folyosó végén volt, a kétszárnyú ajtó mögött. Sietve indultam felé. Hallottam, ahogy emberek jönnek fel a lépcsőn mögöttem, kétségtelenül Savannah vezetésével, de a megváltásom már csak néhány lépésre volt.

Amint beérek a szobájába, becsukhatom az ajtót, és úgy tehetek, mintha egyikük sem létezne.

Csak mi ketten leszünk.

Valami megmozdult az elmém hátsó szegletében, amikor a hideg kilincsre fontam az ujjaimat. Egy figyelmeztetés volt, ami azt súgta, ne menjek be. Tudtam, hogy ez egy csapda, és legszívesebben sarkon fordultam volna, hogy elfussak. Mégis lenyomtam a kilincset, és lökésre nyitottam az ajtót.

A barátom alatt fekvő nő hangos nyögése hallatán földbe gyökerezett a lábam, és tágra nyílt szemekkel meredtem az egymásba fonódó párra. Jake gyors, lüktető mozdulatokkal hatolt belé, miközben ő is az élvezet morgásait hallatta.

A gyomrom görcsbe rándult, a tüdőm pedig tiltakozott a mozgás ellen, amikor próbáltam levegőt venni. Életem aprócska fényszikrája kialudt, és az elmémet teljes sötétség borította el, miközben feldolgoztam a látottakat.

Felemelte a fejét, tekintete találkozott a könny áztatta arcommal, de nem engem látott, mert a farkasa vette át az irányítást. Szemfogai meghosszabbodtak, mielőtt a lány nyakába mélyesztette volna őket, átszakítva a bőrt, és megjelölve őt, mint a társát.

A nővéremet.

– Nem – suttogtam, és a kezemmel eltakartam a számat. Jake visszahőkölt, és vicsorgott a megzavarása miatt.

– Megmondtam, hogy nem kellesz neki – suttogta Savannah a fülembe, a nővérem pedig felnevetett a barátom alól, miközben felnyúlt, és beletúrt Jake rövid, szőke hajába.

– Lenne szíves becsukni az ajtót, Tilly? – kérdezte Haylee ártatlanul, de összeszűkült szemeinek rosszindulatú csillogása elárulta, mennyire élvezi a felettem aratott győzelmét. Nemcsak életem szerelmét lopta el, hanem mostantól ő lesz a Lunája is. – Szeretnék egy kis privát időt tölteni a társammal.

Társam.

A szó most olyan üresnek tűnt. Jake gyűlölte Haylee-t. Végignézte, milyen gonoszul viselkedik velem, és megvetette érte. Most pedig rám vicsorítja a fogát, hogy megvédje őt.

– Hogy tehetted? – nyögtem ki, miközben egy zokogás rázta meg a mellkasomat, és a kezemben tartott ajándék a földre hullott elém. A hirtelen, hangos zajtól Jake mintha visszanyerte volna az irányítást, a szemei pedig visszaváltoztak a megszokott barna színükre.

Leesett az álla, bűntudattal telt tekintettel pillantott rólam a nővéremre, de cseppet sem tűnt úgy, mint aki megbánta a dolgot. Boldog volt, hogy megtalálta és megjelölte a társát. Csak azt utálta, hogy rajtakapták a megcsaláson. Az arcán tükröződő vívódás csak még dühösebbé tett, ahogy a nevemet zihálva kihúzta magát a nővéremből. Haylee felült, miközben a fiú talpra állt; egyikük sem szégyellte, hogy meztelenül látják őket.

– Natalie, én... – mondta, és tett egy lépést előre, mire én hátráltam egyet, de a bámészkodók tömege visszalökött felé.

Előrebotlottam, próbálva a lehető legtávolabb maradni tőle.

A folyamatosan hulló könnyek elhomályosították a látásomat, a mellkasom pedig fájt, amikor újra elsuttogta a nevemet. – Tilly... Ő a társam – jelentette be végül, mire a ház ünnepi üdvrivalgásban tört ki, hogy a leendő Lunájukra igényt tartottak.

Az ő szájából hallani mindezt még rosszabb volt; undorodva borzongtam meg, ahogy láttam a nővérem kezét megpihenni a hátán. Libabőr futott végig a fiú bőrén, és a lány érintésére az élvezet mély morgását hallatta.

– Te gyűlölöd őt! – zokogtam, és feléjük böktem az ujjammal. – Annyiszor mondtad már, mennyire szörnyű, és hogy mennyire sajnálod a társát, amiért egy ilyen borzalmas személlyel kell majd megragadnia! Visszautasíthattad volna! – Hátrahúztam a karomat, letörölve a nedvességet az orrom alól, és gyorsan pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom.

– Ő a társam – ismételte. – Soha nem akartalak bántani, Tilly. Esküszöm, nem így képzeltem ezt az estét. De te tudod a legjobban, mennyire fontos, hogy megjelöljem a társam a Felajánlás előtt. Bármelyik nap felbukkanhatnak, és egyébként sem hálhattam volna veled, ha nem te vagy a társam. Te egy em...

Mély levegőt vettem, amikor visszanyelte a szót. Próbáltam lenyugodni, de a testem küzdött az ellen, hogy megadja magát a kétségbeesésnek és az árulás okozta fájdalomnak. – Ember – köptem oda, befejezve helyette a mondatot, miközben a könnyeimmel küszködtem.

Ő volt az egyetlen, aki ezt nem olvasta a fejemre. Az egyetlen menedék ebben a falkában. Most mégis az ő oldalukra állt. Sosem gondoltam volna, hogy ő is olyannak lát majd engem, mint ők. Úgy tett, mintha nem számítana neki, de úgy tűnik, ennyi idő után mégiscsak számított. Olyannyira, hogy inkább a nővéremet választotta társául, és azt az aljas nőt teszi meg Lunájának, minthogy velem legyen... egy emberrel.

– Ne csinálj belőlem rosszfiút azért, mert megtaláltam a lelki társam, Tilly! Évek óta arról álmodoztunk, hogy megtaláljuk az igazit! Nem tudtam, hogy nem te leszel az, de ettől még örülnöd kellene a boldogságomnak – erősködött, próbálva védeni magát, de ezzel csak még jobban meggyűlöltetett magát velem.

Arra sem vette a fáradságot, hogy ellépjen a lánytól, amíg az a vállát dörzsölgette, és manikűrözött karmait a mellkasára fonva gondoskodott róla, hogy lássam: birtokolja őt.

Undorodva néztem, ahogy a lány érintésétől ismét izgalomba jön, és lassan megráztam a fejem. – Sajnálak, Jake.

A suttogásomat a nővérem dühös morgása fogadta, de mosolyogva húzta fel a szemöldökét. – Kérlek, csukd be magad mögött az ajtót kifelé menet, selejt. Mi még nem végeztünk itt.