Natalie szemszöge

Áttörtem a tömegen, kétségbeesetten próbálva elmenekülni mindenki elől. Ez a falka az elmúlt évek során vert, zaklatott és megtört engem, az egyetlen megváltásom pedig odafent volt, és épp a nővéremmel csalt meg.

Bár azt hiszem, már nem is csalt meg, és már nem is volt az enyém. Most már csak a társát dugta. Számára többé nem is léteztem. A kapcsolatunk csak időtöltés volt, amíg nem talál valaki jobbat... valakit, aki átváltozott és nem ember, hogy mellette állhasson, és vezethesse a falkáját.

Egy erős lökés érkezett hátulról, amint az utolsó néhány lépcsőfokon rohantam lefelé. A könnyeimtől elhomályosult a látásom, a mellkasomhoz kaptam, próbálva levegőhöz jutni. Nem akartam, hogy a falka többi tagja még annál is jobban élvezze a fájdalmamat, mint eddig.

Imádták, amikor sírtam, és könyörögtem nekik, hogy hagyják abba az ütlegelést vagy rugdosást. Csak még jobban feltüzelte őket, ha hallották, hogy Jake-et hívom segítségül. Ezúttal azonban senkit sem hívhattam... senki sem törődött velem annyira, hogy segítsen.

A lökés erejétől fájdalmas kiáltással vágódtam a keményfa padlóra, a csuklóm kifordult alattam, sötétbarna hajam pedig a vállamra omlott.

– Butus Tilly, mindig ott sündörög, ahová nem való – sziszegte Savannah, miközben átlépett a testemen. Tudtam, hogy menekülnöm kell, de egy hatalmas láb tapost a hátamra, amikor fel akartam állni, és az állam a padlónak csapódott.

Elfordítottam a fejem, levegőért kapkodva, miközben egyre nagyobb súllyal nehezedtek a gerincemre. – Már nagyon elegem van abból, hogy állandóan zavarsz minket. Ha nem vagy farkas, nem vagy a falka része. Nem kérünk ide embereket. Ideje eltűnnöd, selejt.

– Ebből elég! – dörrent végig az Alfa hangja a házon, én pedig mély lélegzetet vettem, amint a súly felemelkedett a hátamról.

Nem akartam felnézni Dalton Alfára. Ugyanúgy érzett, mint a falka többi tagja. Azt akarta, hogy távol maradjak a fiától. Nem azért, mert ember voltam. Azért vetett meg, mert gyenge voltam. Szerinte nem voltam más Jake számára, mint figyelemelterelés, és igaza volt.

– Menj haza, Natalie! – parancsolta, miközben gőgösen lenézett rám. Nem volt szükségem a farkasomra, hogy érezzem az általa használt alfa-parancsot, azt viszont éreztem, ahogy vér csöpög a számból, miközben feltápászkodtam.

Amint a bejárati ajtó felé siettem, a hangja újra felcsendült, én pedig megtorpantam a nyitott ajtón kívül, a tornácon. – Ami a többieket illeti, a vendégek érkezését bejelentették. A Felajánlás holnap lesz.

Ziháló felkiáltások töltötték be a házat, és egy röpke pillanatra a fájdalmamat felváltotta a pánik. Tudtuk, hogy bármelyik nap megérkezhetnek, de arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar, és ennyire rövid határidővel jönnek.

A Lykánok.

Rémisztő teremtmények. Ők uralták a világot. Farkasok, tündérek, boszorkányok és emberek – mind az ő uralmuk alatt álltak.

Már napokkal ezelőtt meg kellett volna érkezniük. Lassan elkezdtük azt hinni, hogy átütemezik vagy lemondják a látogatást, mivel részükről nagy volt a csend.

Olyan halkan szipogtam, ahogy csak bírtam; hallanom kellett, mit mond az Alfám, de képtelen voltam elállítani a könnyeket a ma esti fájdalom és árulás után. A csuklómat a mellkasomhoz szorítottam, a légzésem pedig sekély, remegő zihálássá vált.

– Ne aggódj, selejt – mondta Savannah halkan, de rosszindulattal. Az Alfa még így is hallhatta volna, mégsem szólt semmit. – A nőstényfarkasokért jönnek, nem pedig a gusztustalan emberekért. Nincs miért aggódnod, selejt.

Nem is válaszoltam. Csak ki akartam jutni a falkaházból, és elfelejteni, hogy ez az este valaha is megtörtént. Egy kis részem azonban azt remélte, hogy őt választják majd. Azt akartam, vigyék messzire innen, egy olyan helyre, ahol soha többé nem kell látnom.

– Bejelentették, hogy ezúttal a Lykán király is csatlakozik a falkájához. Azt akarom, hogy mindenki a legjobban viselkedjen. – A hír okozta döbbenet hallható volt, ahogy a falka tagjai lenyűgözve szisszentek fel.

A Lykán királyt évek óta nem látták a kastély falain kívül. A pletykák szerint egy kegyetlen fenevad volt, aki a körülötte lévők fájdalmából és kínjaiból táplálkozott. Figyelmeztetés nélkül gyilkolt, és következmények nélkül vette el, amit csak akart. Könyörtelenségéről rengeteg történet keringett, és tudtam, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha elhagyja a kastélyát.

Amikor a korábbi években sor került a Felajánlásra, mindig csak a falkájának pártalan tagjai jelentek meg, hogy válasszanak a mi pártalan nőstényfarkasaink közül. Ő soha.

Megráztam a fejem, megfordultam, és kifelé indultam a falkaházból, miközben letöröltem a könnyeket az arcomról.

Savannah-nak igaza volt. A Lykánok nem fognak velem törődni. Még az Alfa is lényegtelennek tartotta, hogy tudjak az érkezésükről. Megpróbált elküldeni, mielőtt elmondta volna a falka többi tagjának.

Nincs mitől tartanom, de ez egy jó alkalom lenne a menekülésre, amíg a falka többi tagja el van foglalva.

Nem láttak szívesen a falkámban. Csak azért tartottak maguk körül, hátha később fogok átváltozni. Nem engedhették meg, hogy valaki az emberek között változzon át. Bár tudtak rólunk, és a Lykánok uralma alatt éltek, a lehető leginkább elzárkóztak mindenkitől.

Pontosan így akartam élni. Egyedül és zavartalanul.

Távol a fájdalomtól. Távol a szenvedéstől és a bántalmazástól.

Haylee és Jake képe beleégett az elmémbe, megnehezítve, hogy összpontosítsak, miközben hazarohantam. Olyan volt, mintha fizikailag éreztem volna, ahogy a szívem darabokra törik a mellkasomban, és nem volt rá módom, hogy benyúljak és összetartsam.

Megbotlottam, miközben a karomat szorosan a mellkasomhoz szorítottam. A fájdalom mindkettőben elviselhetetlen volt. Bár egy részem azt követelte, hogy menjek vissza, és mondjam meg a magamét Jake-nek, már nem volt mit mondanom neki.

Hazug volt. Mindenemmel szerettem őt, ő pedig fogta a szívemet, és az arcomba köpött. Nem tudtam, hogyan lehet ebből felállni. Hogyan teheti túl magát az ember azon, hogy a legjobban szeretett személy elárulta?

Hideg vízcseppek hullottak a bőrömre, mire fojtottan felnevetek a sors iróniáján, hogy pont egy ilyen pillanatban kezd el esni az eső. Ám a derültség kuncogása miatt csak még jobban elkezdtem sírni.

A szabadság, amire annyira vágytam, hamarabb az enyém lesz, mint képzeltem. Korábban azt hittem, hogy a szeretett férfival való párválasztás majd megszabadít a kínoktól. Amint magához vesz Lunájaként, minden zaklatás és fájdalom megszűnik. Lunaként nem érhetnek majd hozzám. Teljes uralmam lesz felettük.

Ez volt az én hibám.

Soha nem lett volna szabad elhinnem, hogy egy férfi majd felszabadít. Ezentúl magam fogok gondoskodni magamról, kezdve azzal, hogy elhúzok innen a pokolba. Amint a Lykánok megérkeznek, minden figyelem rájuk irányul majd. A falka minden tagja jelen lesz, és senki sem fogja észrevenni, hogy egyetlen aprócska ember hiányzik a tömegből.

Lesz egy rövid ablakom a menekülésre, és nem számít, hogy maga a király is itt lesz-e. Hajlandó voltam mindent kockára tenni.

Mi értelme az életnek, ha az ember fél élni? Valamit biztosan elvétettem. Lennie kell ott kint valaminek, ami jobb ennél.

A házunkban égtek a fények, ami megtorpanásra késztetett. Lelassítottam, ahogy közeledtem. Nem álltam készen arra, hogy szembenézzek a szüleimmel. Ők még nálam is jobban utálták, hogy nem változtam át. Magas mércét állítottak elénk. Béta vérvonalból származva el voltak ragadtatva attól, hogy a leendő Alfával járok.

Amikor nem változtam át, dühöngtek. Csalódást jelentettem a nevükre és a falkánkra nézve. Rendszeresen emlékeztettek is rá, mennyire szégyellnek, és hogy mennyire cserbenhagytam őket.

Butus Tilly.

Így hívtak gyerekkoromban. Én voltam az ő Butus Tilly-jük, aki mindig olyan imádnivaló dolgokat művelt, mint hogy nekiment a falaknak, ételt kent a hajába, és olyan módon épített meg dolgokat, ami nekem jónak tűnt, de ellentmondott az utasításoknak.

Most már gyűlöltem ezt a becenevet. Butus Tilly, a lány, aki azt hitte, rátalálhat a szerelemre és a boldogságra. Az a lány arról álmodott, hogy egy napon egy biztonságos helyen élhet és saját családot alapíthat.

Haylee és Savannah előszeretettel használták ellenem, ahogy idősebb lettem. Butus Tilly... undorral és gúnyos hangon köpték a szavakat, kinevettek ezért vagy azért.

Úgy tűnik, végül is tényleg butus voltam. Nem létezik igaz szerelem. Itt már nem maradt számomra semmi.