Damien szemszöge

A járőröző likán nem reagált, mintha nem is érezte volna, és az állkapcsom megfeszült, ahogy vettem még egy mély lélegzetet. Avítt volt és rothadó, mint egy holttest, amit túl sokáig hagytak a tűző napon.

Egyre sűrűbbé vált, minél beljebb sétáltam az erdőbe. Lépteimet némán tartottam, miközben éreztem, hogy az őr követ. Természetes volt, hogy kényelmetlenül érzi magát a közelemben