Nem értve, mi állhat Jenny gúnyolódó hangneme mögött, Alec komolyan válaszolt: – Nem illettünk össze, így a válás volt a legjobb döntés.

Nem illettek össze? – Jenny titokban ismét gúnyosan elmosolyodott. Honnan tudhatta volna, hogy nem illenek össze, amikor a kétéves házasságuk alatt még csak egyszer sem találkoztak? Úgy tűnt, már a kezdetektől fogva nem állt szándékában kijönni vele. Végül is Alec úgy gondolta, hogy a volt felesége egy vidéki tahó, aki nem méltó egy olyan státuszú férfihoz, mint amilyen ő.

Tekintete végigsiklott rajtuk, és horkantott egyet: – Nos, sajnálom a volt feleségét, Mr. Faust.

Azzal hátra sem nézve elhagyta a kórtermet, nem volt hajlandó még egy pillanatig sem velük maradni. Alec és Faye valóban egymásnak lettek teremtve, gondolta magában.

Ám abban a pillanatban, ahogy kilépett a kórteremből, valaki utánament. Magas, tornyosuló alakjával Alec megállt Jenny előtt, és megkérdezte: – Azért dühös, mert korábban nős voltam?

– Túl sokat gondol a dologba, Mr. Faust – válaszolta kissé megdöbbenve. – Mi köze a szerelmi életének hozzám? Azt hiszem, ez sokkal inkább tartozik az ebben a kórteremben fekvő betegre, mint rám.

– Miért keveri bele Faye-t? Mi köze van ehhez? – kérdezte a férfi, képtelen volt felfogni, mit mondott az imént a nő.

Azt gondolva, hogy a férfit bosszantja, amiért megemlítette Faye-t, Jenny duzzogva így szólt: – Ó, hát persze, Miss Lawrence-nek semmi köze ehhez. Nem is kellett volna szóba hoznom!

Valóban nagyon védelmezte a szeretőjét, olyannyira, hogy senki még csak beszélni sem beszélhetett róla.

– Ne váltson témát! Miért haragszik? – kérdezte a férfi, és Jennyre meredt, megpróbált átlátni rajta.

A férfi pechjére, Jenny nagyon is jól tudta palástolni az érzelmeit.

– Nem haragszom – mondta, majd hozzátette: – Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez igazságtalan a volt feleségével szemben, Mr. Faust. Nem gondolja, hogy megalázó és frusztráló számára, hogy még a válása után is a háta mögött pletykálnak róla?

Valójában tényleg zaklatott volt. Senki sem örülne, ha azt hallaná, hogy a háta mögött beszélnek róla.

– Nem a saját akaratomból vettem feleségül, ezért érzi magát Faye zaklatottnak miattam. Nincs ezen kívül más szándéka – magyarázta Alec.

Mielőtt Jenny bármit is mondhatott volna, a férfi így folytatta: – Bár nem találkoztam vele, úgy gondolom, jó ember, de egyszerűen nem illünk össze.

Végül is a volt felesége nem okozott neki semmi gondot az elmúlt két évben. Ha egy kotnyeles, áskálódó nő lett volna, nem lett volna része abban a békében, amiben az elmúlt két évben volt.

Fájdalom, a férfi magyarázata cseppet sem javított Jenny hangulatán. Épp ellenkezőleg, csak még inkább rontott rajta.

Jó ember? Kétévi házasság után csak ennyi volt? Mégis mit képzelt, ki ő, hogy megmondja róla, jó ember-e vagy sem?

Sötét arckifejezéssel, hidegen válaszolta: – Nem kell mindezt elmondania nekem, Mr. Faust. Nem érdekelnek a magánügyei.

Próbált elmenni, de Alec nem volt hajlandó félreállni.

– Elnézést, Mr. Faust. Kérem, álljon félre az utamból. Úszom a munkában – mondta barátságtalanul.

Alec haragja fellángolt. Miért mered rá úgy a nő, mintha az ellensége lenne, és mintha valami hatalmas bűnt követett volna el? Ritkán magyarázkodott, de a nő mégis így reagált.

– Dr. Walter, abba kellene hagynia a kéretését. Az emberek csak megundorodnak ettől, ha ezt csinálja – jegyezte meg hidegen. A jelentése egyértelmű volt. Esélyt adott neki, szóval nem kellene hálátlannak lennie.

Jenny kéretné magát? Ezt hallva teljesen elnémult. Nem volt elég egyértelmű az iránta érzett neheztelése? Alec elment az esze?

Gyorsan arra a következtetésre jutott, hogy Alec szellemileg sérült.

– Mr. Faust, kérem, vizsgáltassa ki az agyát, amikor lesz egy kis ideje. Igazából akár most rögtön is el tudok intézni önnek egy vizsgálatot. Végül is, óvatosnak kell lennünk, ha az agyunk egészségéről van szó.

– Dr. Walter! – szűrte át a fogán a férfi. – Azt akarja mondani, hogy nem is kéreti magát?

– Nem – válaszolta habozás nélkül. – Nem érdekli engem, Mr. Faust. Emlékszik, mit mondtam a kórteremben? Nem szeretem a Faust vezetéknevű embereket.

Ezzel Jenny elsétált, és otthagyta Alecet, akinek a szívét elárasztotta a düh, a zavartság és a kétely.

Miután beigazolódott, hogy Jennyt egyáltalán nem érdekli ő, ez azt jelentette, hogy az ellenséges viselkedése azért volt, mert őszintén utálta őt. De vajon mi lehetett az oka?

Attól a pillanattól fogva, hogy találkoztak, Jenny alig titkolta az ellenszenvét iránta. Nem emlékezett rá, hogy valaha is találkozott volna vele. Talán egyszer megsértette, és aztán elfelejtette?

Ennek tudatában felhívta Vincentet, és utasította: – Derítse ki, mit csinált Dr. Walter az elmúlt években, és vesse össze minden tevékenységét az enyémmel. Tudni akarom, találkoztunk-e már korábban.

Miután letette a telefont, Alec visszatért a kórterembe, ahol Faye kissé kényelmetlenül érezte magát, amikor észrevette, hogy a férfi zaklatottnak tűnik.

– Alec, Dr. Walter…

– Miért hoztad fel a válásomat?

A kórházi ágyon fekvő lányra nézett, és azon tűnődött, vajon azért kezd-e egyre inkább elszemtelenedni, mert mindig megengedte neki, hogy azt tegyen, amit csak akar.

Faye némileg meglepődve harapdálta az ajkát, mintha igazságtalanság érte volna, és így válaszolt: – Csak attól tartottam, hogy Dr. Walter talán félreértett téged.

– Valóban? Nem azért, mert azt akartad, hogy tudja, egyszer már nős voltam?

Hangja meglehetősen barátságtalan volt, mintha átlátott volna a lány gondosan titkolt szándékain.

– Alec, én…

Azt akarta mondani, hogy ez nem így van. Amikor azonban találkozott a tekintetük, hirtelen rájött, hogy képtelen elrejteni a gondolatait a férfi elől.

– Ne hagyd, hogy ez még egyszer előforduljon. Világos? – kérdezte hidegen, olyan hangon, amely nem tűrt ellentmondást.

Faye bólintott.

Amikor a férfi távozni készült, a lány összeszorította a fogát, és összeszedte a bátorságát, hogy megkérdezze: – Alec, miért tűnik úgy, mintha annyira érdekelne téged Dr. Walter?