A Walker család eddig kiválóan együttműködött a Faust Csoporttal, így Vincent nehezen értette meg, miért akarja Alec hirtelen leállítani az egészet.

– Igen – mondta Alec bólintva, miközben Vincentnek dobott egy aktát. – A jövőben a Lawrence családdal fogunk együttműködni.

A Lawrence család? Vincent meglepetten vette fel a mappát. Amikor elolvasta, azonnal megértette, miről van szó. Úgy tűnt, Faye családja kifejezetten azt kérte, hogy átvehessék ezt az üzletet, így a Walker család az ő kérésük áldozata lett.

– Ami a lent lévő embereket illeti...

– Küldje el őket. Nincs időm fogadni őket.

– Rendben.

Már sötétedett, és a Faust Csoport alkalmazottai mind hazamentek, ám Alechet még mindig sehol sem lehetett látni.

– Jenny, szerinted Alec tényleg úgy döntött, hogy csődbe viszi apám cégét? – kérdezte Stephanie szorongva.

– Találunk valami megoldást erre.

Jenny is aggódott, de tudta, hogy nyugodtnak kell maradnia. Ekkor a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Vincentet, ahogy kilép a liftből. Azonnal odaszaladt hozzá.

– Duncan úr! – kiáltotta. Vincent korábban már járt a kórházban, így felismerte benne Alec asszisztensét.

A kiáltásra Vincent felé fordult, és mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, mentegetőzni kezdett: – Dr. Walter, önnek és Walker kisasszonynak haza kellene mennie, Faust úr nem fogadja önöket.

– Miért? – képtelen lévén megérteni, így folytatta: – Még ha Stephanie meg is sértette, nem gondolja, hogy legalább egy esélyt kellene adnia neki a bocsánatkérésre?

– Nem Walker kisasszony miatt van – válaszolta Vincent.

– Akkor mi az oka? – faggatta tovább a lány, érezve, hogy a dolgok sokkal bonyolultabbak, mint hitte.

Vincent hallgatott. Asszisztensként pontosan tudta, mi számít tabunak.

– Értem – Jenny tudta, hogy Vincent nem fogja elmondani, ezért témát váltott. – És mi a helyzet Alec elkövetkezendő programjával? Azt biztosan elárulhatja, ugye?

Amikor a férfi továbbra is némán állt, Jenny kezdett frusztrálttá válni.

– Bár Lawrence kisasszonyt már kiengedték a kórházból, semmi garancia nincs arra, hogy a daganata nem újul ki. Biztos benne, hogy Alec egy napon nem fog ismét hozzám könyörögni segítségért?

Vincent tehetetlenül állt, tudta, hogy amit Jenny mond, az igaz.

– Faust úr fél óra múlva elhagyja a céget, hogy találkozzon az ügyfeleivel, és a találkozója valószínűleg nagyon későn fog véget érni. Ma valószínűleg már nem lesz alkalmuk találkozni vele.

Jenny egyre kétségbeesettebben, homlokát ráncolva kérdezte: – Hol fog találkozni az ügyfelekkel?

Ha előre odamenne és várna rá, bizonyára összefutna Aleccel.

– Felejtse el, Dr. Walter – mondta Vincent. Képtelen lévén tovább bírni a nyomást, azt suttogta: – Még ha sikerül is megtalálnia Faust urat, semmit sem tud megváltoztatni. Ő már döntött.

Jenny ledöbbent. Vajon Alec ennyire eltökélte, hogy tönkreteszi a Walker családot?

Stephanie miatta sértette meg Alecet. Mivel minden miatta történt, neki kellett megoldást találnia rá. Alec azonban nem volt hajlandó fogadni őt. Ráadásul, Vincent elmondása szerint, esze ágában sem volt futni hagyni a Walker családot.

Egy pillanatnyi gondolkodás után Jenny döntésre jutott.

Megfordult, visszament Stephanie-hoz, és így szólt: – Menjünk most haza. Van egy megoldásom.

– Tényleg? – kérdezte Stephanie.

– Igen.

Hamarosan mindketten elhagyták a Faust Csoport épületét. Jenny megkérte Stephanie-t, hogy menjen haza, és várja meg a fejleményeket, ő pedig közben felhívta Warrent, a régi rezidencia komornyikját.

Mivel Alec nem volt hajlandó megkegyelmezni a Walker családnak, nem volt más választása, mint az öreg Faust úrhoz fordulni segítségért. Tűzön-vízen át, de meg kellett védenie a Walker családot.

– Walter kisasszony?

Warrent meglepetésként érte a hívás, nem számított rá, hogy Jenny keresni fogja.

– Üdvözlöm, Warren, hogy van mostanság az öreg Faust úr? Szeretném meglátogatni – mondta nagy aggodalommal a hangjában, vajon segít-e neki ezek után, hogy elvált Alectől.

Warren az öreg Faust úrra nézett, aki mellette ült, és halkan megkérdezte: – Walter kisasszony az. Szeretné meglátogatni önt.

– Persze, mondja meg neki, hogy jöjjön bátran.

Bár az öreg Faust urat meglepte a dolog, mégis mosolyogva bólintott.

Warren átadta az üzenetet Jennynek. Miután letette a telefont, kíváncsian megkérdezte: – Faust úr, nem az unokáját hívta meg ma vacsorára? Ha Walter kisasszony is eljön...

– Ez csak egy válás! Mi a probléma? Attól még lehetnek barátok – válaszolta az öreg Faust úr széles mosollyal. Belegondolva, ez lesz az első alkalom, hogy hármasban vacsoráznak.

Jenny, mit sem sejtve a terveiről, beült egy taxiba, és a régi rezidenciához sietett. Eközben Alec épp befejezte a munkát.

– Elmentek? – kérdezte sztoikus nyugalommal.

– Igen – felelte Vincent, és lopva a férfira pillantott. Valamiért Alec mintha kissé elégedetlen lett volna, amikor meghallotta, hogy elmentek.

Amikor Alec elhallgatott, Vincent így szólt: – Hívták otthonról, és azt kérdezték, mikor érkezik. Szeretne előbb az ügyfelével találkozni, vagy a régi rezidenciára megy?

– Menjünk haza.

Ezzel kisétált az irodából.

Amikor Jenny megérkezett, Warren már az ajtóban várta.

– Üdvözlöm, Walter kisasszony.

– Jó napot, hol van a nagypapa? – kérdezte mosolyogva.

– Odabent várja önt – tájékoztatta, miközben bevezette Jennyt.

Amikor az öreg Faust úr meglátta őt a nappaliban, felkacagott: – Sokáig tartott, mire meglátogattál, te szívtelen lány!

– Bocsánat, nagypapa. Szégyelltem meglátogatni téged.

A válásuk után félt a találkozástól, mert az öregúr mindig is olyan jól bánt vele.

– Miről beszélsz? A válásotok semmin sem változtat – mondta. – Jöjj el hozzám gyakran a jövőben is.

– Rendben, a jövőben gyakran meg foglak látogatni – ígérte Jenny, miközben tekintete fel-alá cikázott, próbálva kitalálni, hogyan is hozza fel a Walker család témáját.

Rövid habozás után végül összeszedte a bátorságát, és megszólalt: – Nagypapa, igazából azért jöttem ma, mert...

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, fékcsikorgás hangja hallatszott kintről. A zaj irányába kapta a fejét, a szemében pánik villant. Miért volt ma ilyen pocsék napja?

– Végre megjött az a fiú? – kérdezte az öreg Faust úr Warrentől. Kissé neheztelt Alecre, amiért nem becsülte meg azt a csodálatos feleséget, aki valaha az övé volt. Micsoda idióta.

– Valószínűleg ő lesz az. Hadd nézzem meg.

Ezzel Warren kiment a szobából.

– Ugye nem haragszol rám, amiért nem szóltam előre, hogy Alec is jön? – kérdezte az öregúr mosolyogva Jennytől. Már nagyon várta, hogy hosszú idő után végre hármasban ehessenek együtt.

A szívét elárasztó rettegés ellenére Jenny magára erőltetett egy mosolyt, és így szólt: – Nem... természetesen nem.

A feje zúgott. Vincent nem azt mondta, hogy Alec egy ügyféllel találkozik? Miért jött a régi rezidenciára? Minden túl gyorsan történt, és ő egyáltalán nem volt felkészülve!

Jenny az ajtót bámulta, a tenyere hevesen izzadt. Bár többször is mélyet lélegzett, képtelen volt lenyugodni.

Vajon végre szemtől szemben találkoznak?