VENUS

– Aaron.

A hang nőies volt, ismerős, és lezser magabiztossággal szólt.

– Sabine? – Őszinte öröm csillant meg Aaron szemében, miközben lefejtette a lány kezét a derekáról, és egy ölelésbe vonta. Ez az öröm úgy ért, mint egy arculcsapás. Szőke volt, ragyogó, és úgy tűnt, mintha egyidős lenne velem – vagy talán egy kicsit még fiatalabb is.

– Az egyetlen és utánozhatatlan. – Ragyogva nézett