VENUS

A szoba egy sírkamra volt. Mozdulatlan. Áporodott. Fojtogató.

A rothadás és rozsda szaga most sűrűbben ült, mint egy hurok a tüdőm körül. A levegő nem csupán megült, hanem fojtogatott. Minden lélegzetvételnek oszlás és fém íze volt, és minden egyes kilégzés egy apró megadásnak érződött.

De nem voltam halott.

Még nem.

A kötelek cafatokra dörzsölték a csuklómat. Felszakadt bőr, rászáradt