VENUS

A sötétség nem gyengéden fogadott; úgy rángatott ki az eszméletlenségből, mintha tartoznék neki.

Zihálva kaptam levegő után.

Akaratlanul történt. A tüdőm görcsbe rándult, mintha elfelejtette volna, milyen íze van a levegőnek. A torkom – Istenem –, a torkom olyan volt, mint egy szálkákból álló sivatag. Minden lélegzetvétel úgy karcolt végig rajtam, mintha hamuba mártott borotvapengék lette