VENUS

A kinti alak nem szólt. Nem is kellett. A jelenléte elég volt – szilárd, hatalmas és néma, mint egy penge. A sofőr ajtaja kinyílt, a nyikorgás átszelte a hideg éjszakai levegőt, majd durva kezek ragadták meg a karomat.

– Mozgás.

A hang nem Geraldé volt. Túl érzelemmentes, túl funkcionális. Egy katonáé.

A testem ellenállt, az ösztön úgy húzott vissza, mint egy feszülő, majd elpattanó