VENUS

A világ lassan úszott vissza, ezúttal lágyabban. Nincs szúró fény. Nincsenek éles riasztók. Csak a gépek halk zümmögése, és a léptek halvány ritmusa, amely a folyosón visszhangzott valahol az ajtómon túl.

Pislogtam, a szempilláim rebegtek az alvás súlya alatt. A mennyezet fókuszba került – steril fehér, a sarkában kissé megrepedt, mintha maga az idő pattintott volna le belőle. A mellkaso