Ella

– Sajnálom, Ella – mondja gyengéden az orvosom. – Attól tartok, nagyon kevés életképes petesejtje maradt. Őszintén szólva, ilyen értékeket általában tíz-tizenöt évvel idősebb nőknél szoktam látni.

– Tessék? – suttogom, nem híve a fülemnek. Évek óta próbálok teherbe esni. Még csak harminc vagyok, rengeteg petesejtemnek kellene lennie.

– Ami a termékenységet illeti, nagyon kevés ideje maradt – folytatja. – Ha teherbe akar esni, azt még a következő ciklusa előtt meg kell tennie.

– A következő ciklusom előtt? – ismétlem, és a döbbenettől tátva marad a szám. Mindennél jobban szeretem a gyerekeket, és bár ez talán nem mindenkinek az álma, én semmire sem vágyom jobban, mint hogy anya legyek.

Haza kell mennem, és közölnöm kell a barátommal ezt a hírt, nincs egyetlen vesztegetni való pillanat sem.

Rekordidő alatt érek haza, berontok az ajtón, és már épp nyitom a szám, hogy szóljak Mike-nak, de a földbe gyökerezik a lábam. Amint belépek, egy pár magassarkút és egy retikült látok az ajtó mellett – és egyik sem az enyém.

A hálószoba felé hegyezem a fülem, és a gyomrom is felfordul, amikor meghallom az összetéveszthetetlen nyögdécselést, amit ütemes puff-puff-puff kísér, ahogy az ágy a falnak ütődik. Még annál is rosszabb, mint rájönni, hogy Mike nyilvánvalóan egy másik nővel van bent, az, amikor rájövök, kivel is van. Ismerem azt a táskát, és ismerem azt a cipőt – a legjobb barátnőmé, Kate-é.

– Basszus, Ella annyira hülye – nevet Mike. – Elhiszed, hogy tényleg azt várja, hogy gyereket csináljak neki?

Kate felhorkant. – Teljesen téveszméi vannak. Azt sem tudom, hogy bírtad ki mellette eddig.

– Ha nem lenne olyan gyönyörű, sosem foglalkoztam volna vele – gúnyolódik Mike. – Szerencsére a napi adag esemény utáni tabletta megakadályozta, hogy valaha is teherbe essen.

– Az esemény utáni tablettát adtad neki? – kérdezi Kate. – Hogy tudtad úgy beadni, hogy ne vegye észre?

– Beletettem a reggeli kávéjába – kuncog Mike, és a hangja túlságosan is büszke önmagára.

Teljesen vöröset látok, ahogy végül minden a helyére kerül. Hirtelen világossá válik, miért nem tudtam soha teherbe esni, hiába szexeltünk védekezés nélkül hetente többször is éveken át. Még az is érthető, hogyan lehetnek egy negyvenöt éves nő petesejtjeim, ha a hitvány párom titokban minden nap sürgősségi fogamzásgátlóval etetett – ki tudja, milyen egyéb károkat okozott még ezzel a reproduktív rendszeremben.

Mielőtt jobban átgondolnám, meghúzom a falon lévő tűzjelzőt. Annyira meg akarom ijeszteni és büntetni a hálószobában lévő párost, hogy attól tartok, rájuk támadok, ha előjönnek. A mennyezetre szerelt sprinkler rendszerből azonnal víz permetez lefelé, a levegőt átható szirénázás tölti meg, és hallom, ahogy Mike és Kate meglepetten felsikolt.

Néhány pillanattal később kirohannak a hálószobából, és a földbe gyökerezik a lábuk, amikor meglátják, hogy az ajtóban tornyosulok. Mike szemei komikusan tágra nyílnak. – Mit keresel itthon ilyen korán? – Ennek a kígyónak még ahhoz is van pofája, hogy sértődöttnek hangozzon, amiért megleptem, miközben ő az, aki a hátam mögött lopakodik, Isten tudja, mióta. Úgy tűnik, rájön, mennyire gyanús, hogy Kate-tel egy szál alsóneműben állnak ott, és gyorsan hozzáteszi: – Kate eljött hozzám, hogy megtervezzünk egy meglepetést a szülinapodra, de aztán magunkra borítottuk a kávét, és át kellett öltöznünk.

Tűz lángol az ereimben; biztosan igazi idiótának tart, ha azt hiszi, hogy beveszem ezt a szánalmas kifogást.

Borzalmasan alacsony véleménnyel lehetnek rólam, ha elhiszik, hogy bedőltem a színjátékuknak, és megfogadom, hogy így vagy úgy, de bosszút állok. Nem hiszem el, hogy ennyi évet – a legjobb éveimet – pazaroltam erre a szemétládára. És most lehet, hogy a jövőmet is elvette tőlem. Amint ez a gondolat a fejembe ötlik, tudom, hogy egyetlen percet sem vesztegethetek tovább Mike-ra; fontosabb dolgokkal kell törődnöm.

Kimentem magam, és aznap délután másodszor is átrohanok a városon, egyenesen fogadott testvérem, Cora megnyugtató karjaiba. Nemcsak hogy együtt nőttünk fel az árvaházban, de szülész-nőgyógyász lett belőle, és most a város legexkluzívabb spermabankjában dolgozik. Korábban sosem fordultam hozzá, mert mindig úgy képzeltem, Mike-kal idővel természetes úton esünk teherbe, de ez a lehetőség nyilvánvalóan megszűnt.

Még ha találnék is egy férfit, aki hajlandó lenne időben gyereket vállalni velem, Mike árulása után nem nagyon bízom senkiben. Ezt egyedül kell végigcsinálnam, és tudom, hogy Cora segíthet. Nincs sok pénzem, de a megtakarításaim fedezik a mesterséges megtermékenyítést, különösen, mivel lényegében egyetlenegy esélyem van.

Amikor megérkezem, minden tervem, hogy világosan és tömören vázolom fel Corának a helyzetemet, dugába dől, mert amint meglátom a testvéremet, darabokra hullok. Addig ölel és puszilgat, amíg a könnyeim alább nem hagynak, majd lassan, darabonként szedi ki belőlem a történetet. Amikor meghallja, mit tett Mike és Kate, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szitkozódik, de ez semmi ahhoz képest, ahogy akkor reagál, amikor a termékenységemről beszélek.

– Az a kis szarházi! Megölöm! – tajtékzik, és aggódó arccal fürkész. – Ella, ha az orvosodnak igaza volt, ez azt jelenti, hogy csak egy esélyed van teherbe esni.

– Tudom – szipogom. – És ha ez lesz az egyetlen babám, nem akarok semmit a véletlenre bízni. A legjobb donort akarom, akit csak találhatunk.

– Emiatt ne aggódj – nyugtat meg Cora. – Vannak mintáink színészektől, modellektől, tudósoktól – nálunk csak a krémek krémje van. – Az ajtó felé pillant, és lehalkítja a hangját. – Nem tőlem hallottad, de még Dominic Sinclair is ide küldte a mintáit vizsgálatra.

– Dominic Sinclair? – ismétlem. – A milliárdos? – Láttam már a férfit a városban, de nem éppen egy körökben mozgunk. Ugyanabban a negyedben él, ahol a gazdag munkaadóim, és gyakran köszön a gyerekeknek, akikre vigyázok, de mindig testőrök veszik körül, és olyan félelmetes, hogy már a gondolatától is libabőrös leszek.

– Úristen! – Cora a szája elé kapja a kezét. – Ezt nem lett volna szabad elmondanom! Nem is tudom, mit gondoltam. Úgy tűnik, neki sem ismeretlenek a termékenységi problémák, és minket bízott meg azzal, hogy kezeljük az úszóit az ország összes többi laborja helyett. Ebben a pillanatban is itt van a spermája a másik szobában. – Majd aggódva hozzáteszi: – De Ella, erről senkinek sem szólhatsz, meg kell ígérned!

– Természetesen! – vágom rá azonnal. – Tudom, milyen fontos itt a titoktartás.

– Köszönöm – lélegzik fel Cora. – Na, most adok neked egy dossziét az ügyfeleinkről, hogy választhass egy donort, és miután választottál, pikk-pakk teherbe ejtünk, mire egyet pislognál.

Nem könnyű döntés, de végül egy jóképű sebészt választok, akinek a fotójától szinte elájulok. Cora csak annyi időre hagyja el a szobát, amíg előkészíti a mintát, és bár egy kicsit izgatottnak tűnik, amikor visszatér, gyorsan és szakszerűen elvégzi a beavatkozást, és a végén fogja a kezemet. – Most már minden el van intézve, Ella – ígéri. – Tíz nap múlva jöhetsz vissza megnézni, hogy sikerült-e.

Tíz nap – gondolom kábultan. – Tíz nap, ami eldönti az egész jövőmet.

Bárcsak tudtam volna, hogy mire ez a tíz nap letelik, a jövőm már nem az enyém lesz – hanem magáé Dominic Sinclairé.