*Rory*

Először a szél fordult meg.

Olyan illatot hozott magával, amelyről nem is tudtam, hogy emlékszem rá – a só és az eső szagát, valami hidegebbel keveredve. Abban a pillanatban, ahogy megcsapott, földbe gyökerezett a lábam. A gyomrom görcsbe rándult, és a külső kapuk felé fordultam, pont akkor, amikor az őrök Vallinért kiáltottak.

Amikor a ködből előbukkant az alak, a torkom elszorult.

Isaac.