Bailey szemszöge

„Kaleb Hayes kibaszottul dögös… Muszáj volt eljönnöm a buliba, amint megtudtam, hogy ő is itt lesz” – kuncogott néhány lány, miközben elmentek mellettem.

A bulim turistalátványossággá vált, de nem miattam, hanem mert egész Pawley Island Kaleb miatt jött el. Már akkor is ő volt a legdögösebb srác.

És még mindig az.

Talán az, hogy évekre lelépett és mindenki elől felszívódott, majd hirtelen még dögösebben és jóképűbben tért vissza, adta neki ezt a titokzatos vonzerőt.

A medencénél volt Daviddel, és sűrűn döntötték magukba az italokat.

Srácok és lányok hada bámulta őket, én meg forgattam a szemem, és elsétáltam.

Ez az én bulim volt, minden egyetemre felvettek, ahová jelentkeztem, szórakoznom kéne, de miért járt minden gondolatom Kaleb körül?

Tegnap este már nem jött vissza az étkezdébe. Lilával ment el, és csak akkor láttam újra, amikor belépett vele a buliba.

Már nem számított. Az egész város tudta, hogy Kaleb egy playboy, és nem tartozik senkihez. Beleesni vagy reménykedni valamiben tiszta időpocsékolás volt.

A buli fergeteges volt, a nyaraló minden sarka megtelt.

Elszántan, hogy jól fogom érezni magam, az italos asztalhoz mentem, és felkaptam egy műanyag pohár gyümölcspuncsot.

„Gratulálok, Bailey.”

Megriadva pördültem meg. Egy magas srác állt mellettem, pohárral a kezében. Kócos sötét haja, élénk mogyoróbarna szeme és szép arca volt.

„Öhm… köszi” – mondtam pislogva.

„Ezt iszod?” – bólintott a gyümölcspuncsom felé.

„Miért? Mi a baj vele?”

„Semmi. Csakhogy ez egy gyerekital.” Felemelte a saját poharát. „Ez sokkal jobb.”

Fogalmam sem volt, ki ő, de dögös volt. Magas, szikár, széles vállú. Félig kigombolt galléros pólót viselt, és úgy festett, mint aki egy egyetemi diákszövetségi buliba való.

„Bocsi, én… ismerlek?” – kérdeztem oldalra hajtva a fejem.

„Sam vagyok. David barátja. Végzős vagyok a Brownon.” Belekortyolt az italába, közben engem figyelt.

„Azzal dicsekedett, hogy a húgát vagy tíz suliba is felvették?”

Elpirultam. „Nem tízbe. Csak… ötbe, de igen.”

„Ötbe?” – füttyentett.

„Oké, okos lány, ezt meg kell kóstolnod.” Nyújtotta felém a poharát.

Haboztam. „Mi ez?”

„Egy alkoholos, édes keverék.”

Felvontam a szemöldököm. „És nem próbálsz meg titokban megmérgezni?”

Drámaian zihált egyet. „Én? Megmérgezni David húgát? Ragaszkodom az életemhez.”

Ezen elnevettem magam, és ittam egy apró kortyot.

„Oké… nem rossz” – vallottam be.

„Látod? Én megmondtam.”

Végül órákon át beszélgettünk, és hülye sztorikat mesélt nekem.

Annyira nevettem, hogy magamra öntöttem az italt a ruhámra.

„A francba.” Lenéztem a sárga anyagon szétterjedő piros foltra.

Sam elvigyorodott. „Tökéletes kifogás.”

„Mire?”

„A medencére.” A medence felé mutatott, ahol az emberek pancsoltak, nevettek, és egymást nyomták a víz alá. „Gyerünk.”

Haboztam: „Nem is tudom…”

„Bailey” – mondta. „Ez a te bulid. Ha te nem érzed jól magad, akkor ki fogja?”

Ez meggyőzött. Bikinire vetkőztem, a ruhámat egy székre dobtam, és a medencéhez futottam.

Még több srác ugrott be utánam, a hullámok mindenfelé fröcsköltek. Nevettem, a hajam az arcomba tapadt, rúgkapáltam és játszottam Sammel.

Annyira próbáltam ignorálni őt, de a szemem sarkából Lilát és Kalebet figyeltem.

A lány az ölében ült, és nevetett valamin, de a fiú szeme rajtam volt. Zordan meredt rám.

Még Davidet, aki néha túlzottan is védelmező volt, sem érdekelte a dolog, és túlságosan el volt foglalva azzal, hogy két lánnyal flörtölt a pezsgőfürdőnél.

Kijöttem a medencéből, Sam pedig mögém lépett, és játékosan felemelt.

A tömeg nevetett és ujjongott, ahogy menyasszonypózban bevitt a házba.

A teste meleg volt, és halványan kölni és alkohol illatát árasztotta.

Fölértünk a szobámba, és óvatosan letett, még mindig vigyorogva.

„Köszi” – mondtam, és lesimítottam a vizes hajat az arcomról.

„Nincs mit.” A tekintete egy másodperccel tovább időzött rajtam a kelleténél.

Felkaptam egy törölközőt, és megtapogattam vele a karomat. Ő az ajtónak dőlve figyelt.

„Jól nézel ki, amikor nevetsz” – mondta halkan.

„Tényleg?” – kérdeztem kissé kifulladva.

Bólintott. „Igen.” Közelebb lépett. „Szabad?”

Az arca centikre volt az enyémtől, az ajkai szétnyíltak, miközben közelebb húzott magához. A mellkasom emelkedett és süllyedt, és aznap este először, én is akartam.

Közelebb hajoltam, a kezem a pólóját súrolta, és magam felé húztam.

Az ajkaink majdnem összeértek...

Az ajtó kivágódott, és Kaleb ökle találkozott Sam állkapcsával.

Sam megántorgott, nekiütközött a komódomnak, és fellökött egy képkeretet, miközben az arcához kapott. „Mi a pokol!”

Kaleb ott állt, a szeme szikrázott a dühből.

„Kaleb!”

Sam felnyögött.

„Elment az eszed?”

Kaleb ismét közelebb lépett. „Állj!” – kiáltottam hevesen verő szívvel, de a fiú olyan dühösnek tűnt.

„Kaleb!” Közéjük vetettem magam, a tenyeremet a mellkasának feszítve.

Sam ajka vérzett. A kézfejével letörölte, és gyilkos pillantásokat lövellt Kalebre, aki két másodpercre volt attól, hogy újra rátámadjon.

„Megöllek, ha még egyszer a közelében látlak” – káromkodott Kaleb.

„Sam, kérlek, csak menj el!” – pillantottam rá kétségbeesetten.

A srác tajtékzott a dühből, de megfordult, és kiviharzott, maga mögött bevágva az ajtót.

„Mi a fene bajod van?”

Bevágta az ajtót, és a falhoz szögezett.

„Ki a pokol mondta, hogy megcsókolhatod?” – morogta.

„Túl fiatal vagy ahhoz, hogy így szórakozz.”

„Túl fiatal?” – köptem a szavakat, miközben forróság öntötte el az arcomat.

„Megőrültél? Kapd be, Kaleb.

Te is megcsókoltál. Kétszer is!”

A tekintete egy másodpercre megremegett, és közelebb hajolt.

„Az más volt” – csattant fel.

„Más? Ó, persze.

Ha te vagy az, akkor rendben van. De ha valaki más, akkor hirtelen egy gyerek vagyok, aki azt sem tudja, mit csinál?”

A keze ökölbe szorult az oldala mellett. „Nem érted.”

„Nem, te nem érted!” – remegett a hangom.

„Tegnap Lilával mentél el. Láttam, ahogy megcsókoltad a parkolóban.

Mi a faszért érdekel téged, hogy én kivel vagyok?”

A szeme egy töredékmásodpercre elkerekedett.

„Kaleb, évekig nem láttalak, erre hirtelen visszajössz, és úgy viselkedsz, mint az őrkutyám.

Mondd meg. Miért?

Miért számít neked, ha Sam vagy bárki más megcsókol? Ha én is akarom? Nem vagy a kibaszott szülőm!”

A keze a fejem mellett a falba csapódott, amitől összerezzentem.

„Féltékeny vagy, amiért Lilával mentem el?” – kérdezte a kirohanásom után.

„Menj el tőlem!” – csaptam a vállára, majd faképnél hagytam.

Minden, amit mondtam, kárba veszett. Miközben én forrtam a dühből, őt csak az érdekelte, hogy féltékeny vagyok-e.