– Mr. Rosewood, most kaptunk egy frissítést a bázisról. Sikerült lenyomozniuk Mr. Caesar legutóbbi tartózkodási helyét.

Eugene épp csak visszatért a King Hotel elnöki lakosztályába, amikor Bruce átadta a hírt.

Mr. Caesar nevének hallatán Eugene arckifejezése viharossá vált. – Sikerült beazonosítani?

– Mr. Caesar túl gyorsan jelentkezett ki a pontos helymeghatározáshoz, de egy dologban biztosak vagyunk: jelenleg valahol Capaville-ben van – jelentette Bruce, óvatosan figyelve Eugene reakcióját.

Szóval a megfoghatatlan hacker pont itt, a városban van.

Eugene szeme összezsugorodott. Mekkora pofátlanság ettől a kölyöktől, hogy pont az orra előtt bujkál. Úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor rendezik a számlát.

– Adják ki a parancsot. Tartsák fenn a szoros megfigyelést. Ha újra megmutatja magát, kapják el – kerül, amibe kerül. – Eugene hangja jéghidegre váltott. Puszta gondolata is annak, hogy Mr. Caesar szabadon tevékenykedik a területén, arra késztette, hogy személyesen akarja megtanítani a hackernek, milyen is az igazi megbánás.

*****

Az Eve Étterem volt a város első számú célpontja a külföldi konyha szerelmeseinek, ahol az átlagos számla jócskán öt számjegyű összegre rúgott, és az asztalfoglalást hetekkel előre el kellett intézni.

Chloe egy elsőrangú asztalt választott a padlótól a mennyezetig érő ablakok mellett, amely lenyűgöző panorámát kínált. Roberttel az étterem jellegzetes fogásainak egész sorát rendelték meg.

– Anya, ez az étel csodálatos! Kérhetünk elvitelre is belőle későbbre? – kérdezte Robert az elragadtatott falatok között.

– Persze, édesem. Ha ennyire ízlik, rendelek még extra adagokat csak azért, hogy elvigyük – mosolygott melegen Chloe. Amióta elhagyták a Myers-birtokot, az élet minden területe könnyebbnek tűnt. Végre a saját vágyai szerint élhetett, anélkül, hogy folyamatosan annak az álszent férjnek az egóját kellett volna ápolnia.

– Miss Lewis, csak hogy megerősítsük, komolyan érdekli egy ingatlan megvásárlása a Riverville Prime Residence-ben?

Chloe felnézett a vele szemben ülő, jól öltözött férfira. Negyvenes éveiben járhatott, kifogástalan, méretre szabott öltönyt viselt – ő volt a professzionalizmus megtestesítője. A város legnevesebb ingatlanközvetítő irodáját képviselte, ahol a hanyagságot egyszerűen nem tűrték meg.

– Igen, pontosan – erősítette meg Chloe.

A férfi ösztönösen kihúzta magát. – Miss Lewis, hangsúlyoznom kell, hogy a Riverville Prime Residence lényegében a város legexkluzívabb – és ebből kifolyólag legdrágább – lakóparkja. Minden egyes lakás jócskán egymilliárd dollár felett kel el, az önrész pedig több százmilliónál kezdődik. Ami a finanszírozást illeti...

– Ne aggódjon az anyagiak miatt. Csak intézze el a papírmunkát. Amikor eljön az ideje... – Chloe egyenesen állta a tekintetét, hangja határozott volt. – Egy összegben fogok fizetni.

A férfi bámulva nézett rá, egy pillanatra elállt a szava.

Chloe látta a hitetlenkedést a férfi szemében. Valószínűleg azt feltételezte, hogy a nő nem engedheti meg magának, és épp a hitellehetőségek megvitatására készült. De Chloe már az eredeti indulása óta csodálta a Riverville Prime Residence-t. Akkoriban Mrs. Myersként betöltött pozíciója elképzelhetetlenné tette egy ilyen ingatlan megvásárlását.

Most viszont szabad volt. Neki és Robertnek egy igazi otthonra volt szüksége, és a Riverville Prime Residence tökéletes választásnak bizonyult.

– Nyugodjon meg. A képviselőim majd intézik a részleteket a cégükkel. Csak kövesse az utasításaimat – mondta Chloe, hangját kissé lehalkítva. – Emlékezzen a cége mottójára.

A férfi arcán őszinte mosoly jelent meg. – Elnézést kérek, Miss Lewis, ez elbizakodottság volt a részemről. Biztosíthatom, gondoskodunk arról, hogy teljesen elégedett legyen a szolgáltatásunkkal. Személyesen fogom tájékoztatni mindenről.

Kecsesen felállt, udvariasan bólintott Chloénak és Robertnek is, majd távozott. A léptei érezhetően könnyebbek voltak, kifelé menet mintha csak a fellegekben járt volna.

Ki ne lenne elragadtatva egy ilyen monumentális üzlet nyélbe ütése után?

Chloe mosolya addig tartott, amíg a szeme meg nem akadt három újonnan érkezőn, akik épp beléptek az étterembe – három arcon, akiket különösen nem kedvelt.

Arthur és Jennifer sétált be, maguk között Jenarth kezét fogva. A személyzet kivételes tisztelettel kísérte őket az asztalukhoz.

Chloe és Robert asztala meglehetősen feltűnő helyen volt. Ahogy Arthur a hosztesz után lépett, tekintete végigpásztázott az asztalukon, és azonnal egymásba akadt a tekintetük.

Abban a pillanatban, ahogy a szemük találkozott, Chloe érezte, hogy elromlik a kedve.

Arthur arckifejezése elsötétült, amikor meglátta őt. Teljesen megállt, és csak állt ott egy helyben.

Észrevéve, hogy Arthur megállt, Jennifer megfordult, és követte a férfi tekintetét, amíg ő is meg nem látta Chloét. A mosolya azonnal lehervadt.

– Arthur, ott van Miss Lewis – mormolta lágyan Jennifer.

– Várjatok itt egy pillanatot – mondta Arthur, átadva Jenarth kezét Jennifernek, mielőtt céltudatosan Chloe asztala felé indult volna.

Látva, hogy a férfi közeledik, Chloe egyszerűen lehajtotta a fejét, és teljesen levegőnek nézte.

– Chloe, te komolyan letiltottad a számomat? – kérdőre vonó hangon szólalt meg Arthur, amint az asztalukhoz ért.

Chloe még csak felé sem pillantott. Ehelyett fogta a villáját, és a legtökéletesebben átsült haldarabot tálalta Robertnek. – Tessék, édesem.

– Köszi, Anya! – csicseregte Robert, aki szintén ügyet sem vetett Arthur jelenlétére.

Az, hogy a saját fia ennyire semmibe vette, csak még jobban felszította Arthur dühét. Ez mind Chloe befolyása volt – a nő megrontja Robertet, tiszteletlenné és fegyelmezetlenné teszi.

– Chloe, abba kell hagynod ezt az ostobaságot. Túl messzire mész. – Arthur előrehajolt, kezét határozottan az asztalra támasztva, hangja éles volt a vádlástól. – Semmi sincs Jennifer és köztem. Nincs jól, és szüksége van valakire, aki gondoskodik róla. És te emiatt tényleg beadod a válópert? Letiltod a számomat? Elköltözöl? – Gúnyosan felhorkant. – Azt hiszed, csak úgy ki-be sétálhatsz a házamban, ahogy a kedved tartja? Ezzel most túllőttél a célon.

Chloe türelme elfogyott a férfi kirohanásától. Hűvösen felhúzta a szemöldökét, és jeges tekintettel meredt rá. – Mr. Myers, azt hiszem, befejeztük a beszélgetést. Csak írja alá a válási papírokat.

– Chloe! – Arthur hangja figyelmeztető morgássá mélyült.

– Arthur, éppen eszünk. Kérlek, ne zavarj minket – jelentette ki Chloe, amivel gyakorlatilag el is küldte a férfit.

Arthur tekintete az asztalukon lévő felhozatalra siklott – csupa prémium minőségű, jellegzetes fogás, méregdrága áron. Chloe hatalmas választékot rendelt. Csak nem az imént távozó férfi fizette ezt az egészet?

Eszébe jutott, hogy belépéskor látott egy középkorú férfit távozni az asztaluktól. A felismerés még jobban fellángolta a dühét.

Chloe máris ilyen gyorsan, és ennyire nyíltan továbblépett volna? Így akarja provokálni őt?

Az a férfi úgy nézett ki... negyven volt? Vagy ötven?

Komolyan?

Csak ennyi kell hozzá – egy drága étkezés?

A vidéki nőknek tényleg semmi ízlésük.

Egy ilyen alak? Szánalmas.

Arthur bosszúsága egyre fokozódott, tekintete fagyossá vált. – Chloe, az a férfi, aki az előbb elment, az új... ismerősöd? Ezért akarsz ennyire kétségbeesetten válni? Már meg is találtad az utódot? – A hangjából csöpögött a megvetés. – Ha le akarod alacsonyítani magad, az a te dolgod, de ne keverd bele a fiamat a gyalázatos viselkedésedbe.