Darius szemszöge

Abban a pillanatban, hogy megérkezett a meghívó, tudtam, hogy ez bajt jelent az anyám és az ikertestvérem között.

És igen, okkal mondom, hogy az anyám. Daxton hiába az ikertestvérem, mindig is kevesebbre tartotta nálam, és életünk első tíz évében még mi is azt hittük, hogy egy egész év van közöttünk.

Egészen addig, amíg a korábbi Alfánk meg nem hallott egy beszélgetést köztem és Daxton között, nem mondták el nekünk, hogy ikrek vagyunk.

Ez sok mindent megmagyarázott mindkettőnknek, és Daxton azóta is elzárkózik az anyánktól; volt egy időszak, amikor még azt is megtagadta, hogy elismerje, ő az anyja.

Még mindig nem értjük, miért kivételezik velem Daxtonnal szemben, és mindketten kételjük, hogy valaha is megtudjuk.

Hallgatom az anyám szavait, de nem válaszolok, és nem is kell. Daxton meg tudja védeni magát, de kezd egyre inkább irritálni az anyám könyörtelen küldetése, hogy rávegye Daxtont egy Választott Társra, és lehetőleg Daniellára.

Egyikünk sem kedveli Daniellát; ez egészen a gyermekkorunkig nyúlik vissza, és eddig még nem adott rá okot, hogy megváltoztassuk a véleményünket.

Daniella egy egykori Vén unokája, és mindig is Preston után koslatott. Nem számított, mit mondtak neki, csak ment Preston után, és mi azt hittük, hogy talán bele akarja trükközni a fiút egy Választott Társ-kötelékbe.

Daxton, Rayden és én mindig Prestonnal voltunk, és láttuk, ahogy Daniella megpróbálkozott néhány kétségbeesett húzással, hogy bejusson Preston ágyába, de hála az Istennőnek, soha nem járt sikerrel. Ez a Falka bukását jelentette volna, és valamelyikünket gyilkossággal vádolnák.

Anyám meredten bámul rám, amikor felajánlom, hogy én veszem el Daniellát Választott Társként. Tudom, hogy szerinte Daniella nem elég jó arra, hogy egy Béta Társa legyen, és ellenkezni fog az ötletemmel.

– Darius, ez nevetséges. Daniella nem alkalmas arra, hogy egy Béta Társa legyen, soha nem lenne képes úgy támogatni téged, ahogy arra egy Társnak képesnek kell lennie – válaszolja Anyám, én pedig látom az ördögi fényt Rayden szemében.

– Akkor Daxton Társának sem alkalmas, elvégre ők ikrek, ami azt jelenti, hogy Daxton is egy Béta – jelenti ki Rayden, és normális esetben azt mondanám, hogy ezzel senki nem vitatkozhat, de tudom, mit gondol anyám arról, ha Daxtont és a Béta szót egy mondatban említik.

– Darius az Ezüst Napfogyatkozás Bétája, Daxtonnak nincs címe. Daniella lehet a Választott Társa, de nem az én kisfiamé – morogja anyám, és tudom, hogy Rayden most borítja majd a bilit.

– Hogy érted azt, hogy Daxtonnak nincs címe? Azt hittem, az ikrek mindig mindent megosztanak; a Társukat és a rangjukat is – kérdezi Ruth, Rayden Társa.

– Szép mentés, Rayden – hallom Prestont az elme-kapcsunkon keresztül.

Kíváncsi lennék, hogyan fogja anyám kivágni magát ebből a pácból: vagy elismeri, hogy Daxton is egy Béta, vagy hazudnia kell.

Daniella arca undort tükrözött, amióta Ruth megemlítette, hogy az ikrek osztoznak a Társon; úgy tűnik, ezt a lehetőséget nem vette figyelembe.

– Igazad van, Ruth. Az ikrek általában osztoznak a Társon és a rangon, de Daxton húszéves korában tönkretette az életét. Ez egy szégyenletes időszak, és nem szeretem, ha emlékeztetnek rá. Azt mondtam Prestonnak, hogy Daxton státusza sérült, és csak Dariusnak van joga az Ezüst Napfogyatkozás Falka Béta pozíciójához – válaszolja anyám Ruthnak.

Ruth nagyon hosszan néz Daxtonra, és tudom, hogy a fiú kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát a pillantásától.

– Bocsánat, hogy bámulok, Daxton. Csak próbálom meglátni a szörnyeteget, mert csak egy szörnyeteg nem érdemelné meg a rangját vagy egy igaz Társ-köteléket. Majd szólok, ha megtaláltam azt a szörnyeteget, bár az az érzésem, hogy rossz irányba keresgélek – mondja Ruth.

Daxton próbálja elrejteni a nevetését, én viszont meg sem próbálom. Ruth tudja, mit mondjon, és mikor mondja; mindig képes enyhíteni egy feszült helyzetet.

– Ruth, nem tetszik nekem, amire célzol... – kezdi anyám, de Ruth egyszerűen felemeli a kezét, hogy elhallgattassa.

– Nem célzok semmire. Ez csupán az általad adott információk eredménye. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy bármit is tett Daxton, annak szörnyetegnek kellett beállítania őt, se többnek, se kevesebbnek. Nem látom benne azt a szörnyeteget, és kétlem, hogy a Társa fogja – felel Ruth, én pedig látom, hogy Daxton rázkódik a nevetéstől.

Anyánk nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki félbeszakítja, vagy megmondja neki a véleményét róla, de Ruthnak egyik sem okoz problémát.

– Daxton ennyi év után már soha nem fogja megtalálni a kapcsolatát; ideje elfogadnia a tényt, hogy soha nem lesz igaz Társ-köteléke – mondja anyám, nekem pedig össze kell szorítanom a fogamat, hogy csendben maradjak.

– Oké, lássuk, jól értem-e. Úgy hiszed, Daxton soha nem találja meg a Társát, ami egyben azt is jelenti, hogy Darius sem találja meg soha. Mivel Daxton soha nem találja meg, azt akarod, hogy vegyen maga mellé egy Választott Társat, ez viszont azt jelenti, hogy Dariusnak is találnia kell egyet.

Ikrek, és ez azt jelenti, hogy osztoznak a Társon. Talán Daniella hajlandó két Társat is vállalni. Ó, várj csak. Az arca mindent elárul; undorodik a gondolattól, hogy két Társa legyen. Már csak egyetlen kérdésem maradt: minek érné be azzal az ikerrel, akinek az Anyja szerint nincs joga egy Magas-ranghoz? – jelenti ki Ruth, tekintetét az anyáméra szegezve.

A fenébe is, ez a nő jó. Sikerült feltennie egy kérdést, ami nekem ez alatt a sok év alatt eszembe sem jutott.

Anyám egy kissé sápadtnak tűnik, Daniella pedig úgy néz ki, mintha mindjárt elhányná magát. Miért zaklatta fel őket ennyire Ruth következtetése? Talán kihagytam valamit az elmúlt évek során?