Dallas szemszöge

Rendben, erre egyáltalán nem számítottam. Nem hiszem, hogy az Osztagunkból bárki is előre látta volna ezt, és még mindig kissé zavarban vagyok.

Jordan kapitány azon a ceremónián jelentette be a visszavonulását, amelyen az Osztag teljes jogú tagjává avattak volna, de a bejelentése után a dolgok egy kicsit másképp alakultak.

Jensen Vén engem nevezett ki az új Osztagkapitánnyá, és mindenki éljenezni kezdett, én azonban egy szót sem tudtam kinyögni. Alig több mint hat hónapja vagyok itt, és máris saját Osztagom van.

Tudom, hogy volt már néhány másik ember is, akiből az érkezését követő egy éven belül Osztagkapitány lett, de nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg erre vágyom, vagy erre van szükségem az életemben.

Mármint megtisztelő, hogy úgy hiszik, képes vagyok megbirkózni ezzel. Ennek azonban van egy árnyoldala is: lehet, hogy el kell látogatnom az Árnyékvölgy Falkához, és nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg készen állok erre.

– Kapitány, Jensen Vén látni akarja. Az irodájában várja – mondja Joshua, a másodparancsnokom, én pedig azon tűnődöm, miért nem a gondolati kapcsolaton keresztül keresett Jensen Vén. – Felhúzta a pajzsát, Kapitány.

Rámosolygok Joshuára, miközben kisétálok a szobámból. Nemcsak a kapitányi posztot vettem át, hanem Jordan szobáját is megkaptam, ami azt jelenti, hogy a legfelső emelet másik felén lakom. Joshua követ a földszinti irodámba, és mindenki, aki mellett elhaladunk, enyhén meghajtja a fejét, a pozíciómnak szóló tisztelet jeleként.

– Bárcsak ne tennék, kényelmetlenül érzem magam tőle. Még mindig ugyanaz az ember vagyok, mint korábban, és most ugyanazok, akik eddig levegőnek néztek, hirtelen tiszteletet mutatnak irántam – mondom Joshuának, miközben egy újabb nő hajtja meg enyhén a fejét.

– Lesz ez még rosszabb is, elkezdenek majd beszélgetni veled – válaszolja incselkedve, Charna pedig majd' megszakad a nevetéstől.

Halkan ráhorkantok Joshuára, ő pedig elég okos ahhoz, hogy tartson egy kis távolságot köztünk. Ő azon kevesek egyike az Osztagunkban, aki tudja, mit mondtak nekem a többi Osztag tagjai; mindenki, kivétel nélkül arra utalgatott, hogy Jordan szeretője voltam.

Csak amikor valaki azt mondta, hogy el kellene mennem, és meg kellene találnam a saját igazi Társ-kötelékemet, akkor veszítettem el a türelmemet, meg az uralmat Charna felett. Az a kibaszott idióta még mindig a gyengélkedőn van, és amint teljesen felépül, hazaküldik.

Azóta senki sem mert hasonló megjegyzést tenni nekem, de kaptam épp elég gyilkos pillantást, és én jobban is szeretem ezt így. Az Osztagom tagjai tudják, hogy a sok kemény munkának köszönhetően jutottam oda, ahol vagyok, és egyikük sem vonja kétségbe a képességemet az Osztag vezetésére.

– Jensen Vén, elnézést kérek, amiért felhúztam a pajzsomat. Épp a legutóbbi vizsgámra készültem, és nem akartam, hogy bármi megzavarjon – mondom, miközben leülök az íróasztalom mögé.

– Semmi gond, tudtam, hogy tanulsz. Személyesen és négyszemközt akartam ezt intézni. Tudom, hogy ez nehéz lesz számodra, de az is lehet, hogy nem – mondja Jensen Vén.

Joshuával egymásra nézünk; ez a fickó rejtvényekben beszél, és nem hiszem, hogy ma van ehhez türelmem.

Jensen Vén egy borítékot nyújt felém, és egy kis hezitálás után elveszem a kinyújtott kezéből. Felismerem a Falka címerét, és az első ösztönöm az, hogy visszadobjam Jensen Vénnek, de a kíváncsiságom győz.

Büszkén jelentjük be Fiunk, Nico Alfa-ceremóniáját, valamint Társának, Lucynak a Luna-ceremóniáját.

Nem vesződöm azzal, hogy elolvassam a kártya többi részét, összecsukom, mielőtt visszatenném a borítékba, és visszaadom Jensen Vénnek.

– Mindketten tudjuk, hogy Nico és Lucy között nincs igazi Társ-kötelék, és ez problémát jelent a Vének számára, de egyben üzenetet is akarunk küldeni a Királyság összes többi Falkájának. Így hát várunk a ceremóniáig, és téged ér a megtiszteltetés, hogy közöld velük: az Alfa-ceremóniát törölték – mondja Jensen Vén.

Joshua egy pillanatig engem néz, mielőtt úgy tűnik, megérti, miért engem ér a megtiszteltetés, hogy megzavarjak egy Alfa-ceremóniát.

– Mennyi időnk van? – kérdezem Jensen Véntől. Lelkileg fel kell készülnöm.

– Több mint hat hónapod van felkészülni, ismered egy Alfa- vagy Luna-ceremónia törlésének szabályait. Gondoskodj róla, hogy legyen kitűzve egy tárgyalási időpont Leon Alfa számára is, arra az esetre, ha hajlandó lenne a Király előtt is megküzdeni a döntésünkkel – válaszolja Jensen Vén.

– Rendben, Joshua. Indítsuk be ezt a szarvihart, akarom, hogy a törlési formanyomtatványok ki legyenek töltve. Leon Alfa kérni fogja őket, és tárgyalást is fog követelni, hogy megdöntse a saját Falkatörvényüket – mondom, miközben az ajtóhoz kísérem Jensen Vént.

Kinyitom az ajtót, hogy kiengedjem Jensen Vént, és meglátom a harmadparancsnokomat, Jespert az ajtó előtt várakozni.

– Gyere be, Jesper. Bőven van elég dolgunk, és szerencsére rengeteg időnk is rá. Bár szükségem lenne néhány válaszra, és talán te tudsz segíteni ebben – mondom, miközben Jesper belép az irodámba.

Joshua átnyújtja neki a borítékot, én pedig halkan felmorgok már a rajta lévő Falka-címer puszta látványától is.

Néhány pillanatig csend honol az irodámban, de aztán Jesper is majd' megszakad a nevetéstől.

– Hadd találjam ki: mi fogjuk szétbarmolni a boldog kis hacacárét? – kérdezi, és még jobban elkezd nevetni. Úgy tűnik, valaki örül, hogy ünneprontó lehet, és igazából nekem is kuncognom kell.

Úgy döntök, elmondom mindkettőjüknek, miért kaptam meg a kiváltságot, hogy én intézzem a törlést, mire mindkét férfi hangosan felmordul.

Jesper egy hasonló helyzeten ment keresztül, Joshua kapcsolata pedig azelőtt megszakadt, hogy esély lett volna a kötelék kialakulására.

Hogy Nico miért Lucyt választotta helyettem, még mindig rejtély, Jesper és Joshua viszont mindketten tudják, miért utasították el őket. Egyiküknek sem volt elég magas a rangja, mindkét nő egy Alfát akart.

Hát, sok szerencsét. A legtöbb Alfa arrogáns, kiállhatatlan és faragatlan, őszintén hiszik, hogy ők az Istennő ajándékai a nők számára.