Isabella „Izzy” Rossi ajkai huncut mosolyra húzódtak, ahogy a tükörképében gyönyörködött.

A próbafülke egész alakos tükre a testére simuló fehérnemű minden fülledt részletét megörökítette. Az áttetsző fűző második bőrként követte a vonalait, csipkés mintázata épp csak annyit hagyott meg a képzeletnek, amennyit feltétlenül kellett. A harisnyatartó tökéletes keretbe foglalta a kikandikáló, hozzáillő tangát. A combig érő harisnya pedig hosszú, formás lábait hangsúlyozta.

Az anyag a legmegfelelőbb helyeken simult a testéhez, kiemelve sima, jádeszerű bőrét. Mellei magasan ültek, úgy feszültek a csipkének, hogy attól egyszerre érezte magát hatalmasnak és ellenállhatatlannak. Kissé megdöntötte a fejét, és elégedetten nyugtázta, ahogy a szett összehúzta a derekát, s ő úgy festett benne, mint egy leleplezésre váró mestermű.

– Mit gondol róla? – hasított bele a gondolataiba az eladónő hangja közvetlenül az ajtó túloldaláról.

Izzy mosolya még szélesebb lett. Tökéletes volt. – Igen, ez tökéletes – szólt vissza. Elképzelte a barátja, Calen arcát, amikor ma este meglepi őt az évfordulójuk – a harmadik évfordulójuk – alkalmából.

Izzy számára a harmadik évforduló nem csupán egy ünnep volt, hanem az a pillanat, amelyet arra választott, hogy felkínálja magát a férfinak – teljesen, fenntartások nélkül. A gondolattól borzongás futott végig rajta.

Az izgalom szikrája táncolt a mellkasában. Vajon készen áll majd erre?

– Ebben mehetek el? – kérdezte, bár már tudta a választ, de élvezte a dolog botrányos izgalmát.

Egy pillanatnyi csend után az eladónő válaszolt: – Természetesen. Csak adja ide a kártyáját, és intézem is a számlát.

Izzy a táskájába nyúlt, és finom, elegáns mozdulattal előhúzta letisztult fekete kártyáját. Szinte hallotta, ahogy az eladónő lélegzete elakad az ajtó túloldalán, amikor átnyújtotta neki. Izzy halkan felnevetett magában. A hatalom nem csak a megjelenésben rejlik – hanem abban, ahogyan az ember viseli magát, minden egyes merész döntésben.

Még egyszer kihúzta magát, végigsimított az oldalán, és a tekintete összeforrt a sajátjával a tükörben. Ez az este felejthetetlen lesz.

A férfinak most otthon kellene lennie, valószínűleg a lakásában heverészik, és még mindig azt hiszi, hogy Izzy Brazíliában van, épp nyélbe ütve egy üzletet a cégnek. Alig néhány órája hívta fel őt, a hangja lágy volt a sajnálkozástól. Bár ott lehetne vele, hogy együtt ünnepeljék az évfordulójukat. De az apja, a cég tulajdonosa, ahol Izzy dolgozott, rendkívüli ülést hívott össze. Calen utálta, hogy kihagyja az évfordulójukat, de Izzy ragaszkodott hozzá, hogy ez a találkozó szükséges – az álmaik miatt.

Izzy tökéletesen játszotta a szerepét, biztosította róla, hogy minden rendben van, és majd bepótolják, amint hazatér. De a férfi nem tudta. Nem tudta, hogy már négy órája landolt San Franciscóban. Fogalma sem volt róla, hogy egy nappal korábban lezárta az üzletet – csak azért, hogy meglepje őt. Calen egyáltalán nem sejtette, hogy a haja frissen van formázva, a bőre pedig sima és tökéletesen gyantázott.

És azt végképp nem tudta, hogy a lány már egyenesen felé tart.

Kilépett a butikból, és élvezte az éjszakai levegőt a bőrén; az izgalomtól hevesebben vert a pulzusa. Egy gyors kézmozdulattal leintett egy taxit, és becsúszott a hátsó ülésre. – A One Shoreline Towers-hez – mondta a sofőrnek.

Az autó átszáguldott a városon, ő pedig elképzelte, ahogy bejelentés nélkül besétál a férfi lakásába, és teljesen váratlanul éri őt. Calen hónapokkal ezelőtt adott neki egy kulcskártyát az épülethez, teljes hozzáférést biztosítva az életéhez. Sosem gondolta volna, hogy a lány így fogja használni.

Mit fog tenni, amikor meglátja? Először a meglepettség önti majd el az arcát, de Izzy tudta, mi következik azután.

Az ajkába harapott, miközben az elmosódott városi fényeket bámulta. Érezte, ahogy a pír felkúszik a nyakán.

Hamarosan a taxi megállt a tornyosuló, modern és letisztult üvegépület előtt, amely akár egy jelzőtűz magasodott az éjszakában. Izzy szíve a mellkasában dobolt, miközben kifizette a viteldíjat, és kilépett a járdára. Előhúzta a kártyát a zsebéből, érezte a sima széleit az ujjai között, miközben a lift felé sétált.

Izzy szorosabbra húzta a kabátját a testén, amikor a liftajtók szétnyíltak. Ideges izgalom hulláma söpört végig rajta, ahogy belépett, és megnyomta a Calen emeletéhez tartozó gombot. Alig várta, hogy lássa az arckifejezését, amikor belép az ajtón.

Önkéntelenül is maga elé képzelte a férfi meglepettségét, majd a mosolyt, amely akkor jelenik meg az arcán, amikor meglátja őt abban a fehérneműben, amelyet gondosan választott ki erre az estére. Ujjai a kabát sima anyagát súrolták, és érezte alatta a csipkét. Ez az a pillanat.

Hamarosan az ajtók halk csilingeléssel kinyíltak. Kilépett Calen emeletének puha szőnyegére. Léptei lelassultak, ahogy az ajtóhoz közeledett. Előhúzta a kulcskártyát, lehúzta, és az ajtó egy halk kattanással kinyílt. Magában mosolyogva belökte, és beslisszolt rajta.

Amint belépett, észrevette a szobát betöltő, halk, fülledt jazzzenét. Izzy a homlokát ráncolta, izgalma egy pillanatra alábbhagyott. Calen utálta a jazzt. Miért szólna most ez?

Tekintete végigpásztázta a félhomályos nappalit, de az üres volt. A szíve egyre hevesebben kezdett verni, de ezúttal más okból. Vajon megint iszik? – tűnődött. Nem vallott rá, hogy ilyen zenét hallgasson, hacsak nem próbált valamilyen hangulatot teremteni. Vajon azért, mert egyedül ünnepli az évfordulójukat?

Lábujjhegyen ment végig a szőnyegen, maga sem tudta, miért érzi úgy, hogy ilyen csendben kell lennie. Valami nem stimmelt, de nem tudta megmondani, mi az. Szeme a hálószobába vezető lépcsőre villant. Talán már ott van? Tudta, hogy jönni fog? Lehetetlen. Senkinek sem beszélt a tervéről, még Calen titkárnőjének, a saját unokatestvérének, Monicának sem. Senkinek sem szabadott tudnia arról, hogy az üzletet a vártnál hamarabb nyélbe ütötték.

Épp amikor az első lépcsőfokra akart lépni, egy hangtól földbe gyökerezett a lába.

Egy kuncogás.

Egy női kuncogás.

Egy másodpercig azt hitte, talán a zene része, de aztán újra meghallotta – tisztábban, félreismerhetetlenül.

Izzy gyomra görcsbe rándult.