Torquato Lozano volt Bruno. Megkapaszkodott az ablakpárkányban, miközben a férfi arról magyarázott, hogy mennyire szeretné, ha továbbra is a cégnek dolgozna, az ő elméje pedig egymillió különböző irányba pörgött, melyek mindegyike visszahúzott abba a fekete örvénybe, amibe legszívesebben eltűnt volna.

– Nem. Nem. Nem. – suttogta, miközben araszolva indult az ajtó felé.

– Mindenesetre – köszörülte