A képernyőt bámultam, újra és újra visszanézve azt a pillanatot, amikor az a bitorló lycan birtokolóan rátette a kezét Emma domborodó hasára.

Az ujjaim addig szorították a távirányítót, amíg a műanyag tiltakozva meg nem reccsent.

A hatalmas kandalló táncoló árnyékokat vetett a nappaliban, a fényűző teret valami sokkal ősibbé formálva, ami jobban illett a bőröm alatt fortyogó dühhöz.

Orion az elmém