Zachary dühösen meredt Gavinre. – Miért nem vallottad be korábban?

Nem csoda, hogy valami furcsa volt benne. Ő nem is Jasper volt. Cöcc. Hát nem lehetne csak úgy őszintén színt vallani, amikor lebuksz?

– Féltem, hogy azonnal elmondjátok anyunak, amint rájöttök, hogy nem Jasper vagyok. Vajon akkor is magatokkal hoztatok volna, ha tudjátok? – kérdezte Gavin. Meghasonlottnak érezte magát, mivel amiatt is aggódott, hogy Arissa talán nem fogja kedvelni.

– Hát persze, hogy nem! – jelentette ki kerek perec Zachary, akaratlanul is megbántva Gavin érzéseit.

– De miért? – kérdezte Gavin.

Zachary pánikba esett, amikor észrevette a fájdalmas arckifejezést Gavin arcán. Gyorsan magyarázkodni kezdett: – Nos, meg kell értened, neked most az apukáddal kellene lenned, nekünk pedig anyuval. Ha mindannyian anyut követnénk, téged is beleértve, akkor az apukád tűvé tenné érted a világot, és ez lebuktatna minket. Ki tudja, talán még utánunk is jönne emiatt!

Gavin megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy nem azért mondta ezt, mert Zachary megveti őt.

– Ebben az esetben derítsük ki, miért is szakadtunk el egymástól eredetileg, aztán szóljunk erről apunak is! – javasolta Gavin.

Bár Gavin még csak egy kisgyerek volt, nyugodtan és összeszedetten fejezte ki magát. Furcsa módon úgy tűnt, mintha veleszületett képessége lenne arra, hogy másokat rávegyen a kérései teljesítésére.

Zachary ráncolta a homlokát. Mindazonáltal egyetértett azzal, hogy Gavinnek igaza van.

– Rendben! Akkor felhívom Jaspert, hogy figyelmeztessem, nehogy lebuktassa magát – jelentette ki Zachary.

Jasper azonnal kapott egy telefonhívást Zacharytől, amelyben az utóbbi alaposan beolvasott neki, amiért ekkora zűrzavart okozott, amiben most nyakig ültek.

Miután Zachary befejezte Jasper kioktatását, Gavinhez fordult, hogy egy kulcsfontosságú részletről kérdezze. – Mellesleg, hogy hívják az apukádat?

– Benjamin Graham! – válaszolta könnyedén Gavin. Tekintetét mereven Zacharyére szegezte, majd ajkai mosolyra húzódtak. – Aki egyben a ti apukátok is! – folytatta.

Zachary döbbenten kapott a levegő után. Várjunk, mi van? A mi apukánk Benjamin Graham? Az a Kaszás, akit egész Dellmoorban senki sem mert magára haragítani?

– Ó, van is egy képem apuról. Tessék. – Gavin elővette a telefonját, megkereste Benjamin fotóját, és megmutatta Zacharynek.

Zacharynek elég volt egyetlen pillantást vetnie a képre, hogy biztos legyen benne: a férfi kétséget kizáróan az ő apjuk.

A képen látható férfi magas, büszke testtartással állt, nemessége egyértelműen megkülönböztette másoktól. Ráadásul határozott vonásai szinte teljesen megegyeztek Zachary és a testvérei vonásaival, olyannyira, mintha csak a szeméből estek volna ki.

Hát nem azt mondta anyu, hogy nem tudja, ki az apukánk?

Zachary el sem hitte, hogy Benjamin az apjuk. Hallotta már korábban a férfi nevét, de a múltban sosem talált róla képeket az interneten. Amikor felfogta ezt az új igazságot, lenyűgözte, hogy alig néhány napja tértek vissza az országba, máris megtalálta az apját.

Zachary határtalanul boldog volt, hogy ezt megtudta, mert Benjamin nem más volt, mint a Graham Csoport főnöke. Híres és befolyásos emberként nagy hatalommal bírt mások felett. Így, amíg hajlandó volt megvédeni őket, Zachary biztos volt benne, hogy anyukájukat soha többé nem fogják bántani mások.

– Jól bánik veled az apukád? – kérdezte Zachary óvatosan Gavint, remélve, hogy még több információt húzhat ki belőle Benjaminról.

– Igen, jól, de talán nem olyan gyengéden, mint ahogy anyu bánik velem! – Gavin valóban felnézett Benjaminra. Ugyanakkor az is tagadhatatlan volt, hogy a kettejük kapcsolata egy kissé kínos és távolságtartó.

Ezt hallva Zachary azonnal kiélesítette az érzékeit. Tetőtől talpig végigmérte Gavint. Ráncolt homlokkal kérdezte: – Biztos vagy benne, hogy jól bánik veled? Kérlek, ne mondd, hogy megüt, amikor rossz vagy.

Érezve, hogy Zachary félreértette, Gavin azonnal megrázta a fejét, és tisztázta: – Apu sosem üt meg, de ha hibáznék, akkor a fal felé állítana, és büntetésből a sarokba küldene!

Zachary bólintott. Ez elég normális. Anyu is ezt csináltatná velünk. Arról nem is beszélve, hogy haragudna is ránk.

A két kisfiú csendben folytatta a csevegést, további részleteket is megvitatva, főleg Benjaminról.

Másnap Arissa korán ébredt, hogy reggelit készítsen, mielőtt felkeltette volna a gyerekeit.

Miután elfogyasztotta a reggelit a kicsikkel, meghagyta nekik, hogy maradjanak otthon, mielőtt a Graham Csoporthoz sietett volna.

Sikerült a megbeszéltnél korábban beérnie az irodába. Ott Ethen személyesen kísérte őt Benjamin irodájába, hogy ott várhassa meg Benjamin érkezését.

– Ms. York, kérem, várjon itt egy pillanatot. Amint a vezérigazgatónk megérkezik, megtartja önnel az interjút – közölte Ethen.

– Persze, semmi gond. Én voltam az, aki a megbeszéltnél korábban érkezett. Van várótermük, ugye? Inkább átmegyek oda, és ott várom meg Mr. Grahamet – válaszolta Arissa. Fehérgalléros kosztümöt viselt, melyben elegánsnak és profinak tűnt.

Végül is, ez Benjamin személyes irodája volt. Nem érezte helyesnek, hogy itt várjon rá, amíg ő távol van.

– Nem, ez így teljesen rendben van. Csak foglaljon helyet – válaszolta Ethen udvariasan, egy mosoly kíséretében. Ezután utasított egy titkárnőt, hogy főzzön Arissának egy kávét, mielőtt értesítette volna Benjamint Arissa érkezéséről.

Arissa a vendégtér kanapéján ült. Körültekintett Benjamin irodájában, és észrevette, hogy a dizájn szürke tónusokra épül, amitől a tér kifinomultnak és elegánsnak tűnt. Az egyik falon egy üzleti könyvekkel teli könyvespolc állt.

Lenyűgözte az iroda látványa. Valóban illett a világ leggazdagabb emberének irodájáról alkotott képhez. Bár tágas és grandiózus volt, mégis ott lebegett a térben a felsőbbrendűség valami leírhatatlan érzése. Arissa még azt is úgy érezte, hogy óvatosan kell letennie a csészéjét.

Hirtelen magassarkú cipők kopogása hallatszott az ajtó irányából. Arissa azonnal elfordította a fejét, hogy megkeresse a zaj forrását.

Épp ekkor lépett be Danna az irodába. Kettejük tekintete összekapcsolódott, és mindketten megriadtak a másik jelenlététől.

Danna pillanatok alatt felismerte, hogy kicsoda Arissa. Szemében fokozatosan a döbbenet és a pánik kifejezése ült ki.

Életben van! Mit keres itt? Benjamin már találkozott vele?

Danna teljesen kővé dermedt. Azonnal végigpásztázta a szobát Benjamin jelenlétét kutatva. Miután rájött, hogy nincs itt, Danna gyorsan összeszedte magát, és jéghideg arckifejezést öltött. Nagy büszkeséggel és arroganciával sétált oda Arissához.

– Ki maga? És mit keres itt? – kérdezte Danna.

Arissa megdöbbent, meglepődve a nő hangnemén.

Ezután gyorsan felállt, és udvariasan így szólt: – Állásinterjúra jöttem, jelenleg Mr. Grahamre várok.

Danna hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor megtudta, hogy Arissa nem találkozott Benjaminnal. Fintorogva mérte végig a nőt. Látva, milyen gyönyörű Arissa, Danna csendben összeszorította a fogát.

Közvetlenül ezután megpróbálta elzavarni Arissát. – Semmi szükség rá, hogy megvárja. Már most sem tudta felmutatni az etikett alapvető ismeretét. Hát nem tudja, hogy Benjamin utálja, ha idegenek várakoznak az irodájában, különösen akkor, ha ő maga nincs itt? Távozzon azonnal!

Arissát megzavarta Danna kritikája. Azonnal megpróbált magyarázkodni: – De Mr. Frank kérte, hogy itt várjak!

Ki a fene ez a nő? Miért pécézett ki engem szándékosan?

Danna továbbra is megvető pillantásával fürkészte Arissát. Aztán gúnyosan felhorkantott: – És akkor mi van, ha ez igaz? Ha nekem nem tetszik, Benjaminnak sem fog. Szóval tűnjön el innen, és ne rontsa tovább a levegőt!

Danna eltökélt szándéka volt, hogy elzavarja Arissát, mielőtt Benjamin visszatérne.

– Ráadásul az előbb beszéltem Benjaminnal telefonon. Azt mondta, ma más elintéznivalói vannak, és már nem jön be, úgyhogy menjen el! A Graham Csoport soha nem fog felvenni egy olyan jelöltet, aki, mint maga is, nem ismeri a jómodort! – üvöltötte Danna.

Látva, milyen arrogáns és durva ez a nő, ráadásul folyamatosan azt hajtogatta, hogy Arissa nem ismeri a jómodort, Arissa teljesen értetlenül állt a helyzet előtt.

Jesszusom. Nem te vagy az, aki nem ismeri a jómodort? Én ma interjúra jöttem a Graham Csoporthoz, nem pedig azért, hogy egy olyan egyén, mint te, megalázzon.

Arissa, mivel sértve érezte magát, azonnal visszavágott. – Mivel Mr. Frank kért meg, hogy itt várjak, ezért itt fogom megvárni! Én Mr. Grahammel jöttem találkozni, nem önnel. Különben is, kicsoda ön? Ha Mr. Graham ma nem tudna részt venni az interjún, akkor az asszisztense természetesen értesített volna erről. Miért kellene elmennem csak azért, mert ön azt mondja? Ha valóban elmennék, az lenne az igazán durva dolog részemről!

Danna szemében valami vészjósló villant meg. A vállára vetette a haját, majd ajkai gúnyos mosolyra húzódtak. – Hogy én ki vagyok? A menyasszonya vagyok. Hogy merészel egy olyan egyszerű jelölt, mint maga, visszabeszélni nekem? Tudja, milyen következményekkel jár, ha magára haragít? Most, látva, hogy valószínűleg csak tudatlan azzal kapcsolatban, hogyan is mennek itt a dolgok, futni hagyom. Csak tűnjön el!

Arissa a végletekig felbosszantotta magát. Miért tetszene Mr. Grahamnek egy ilyen menyasszony? Hogy lehet egy olyan hatalmas és befolyásos embernek, mint ő, ennyire rossz ízlése?

Arissa elkezdte összeszedni a holmiját. Hideg tekintettel egyenesen Danna szemébe nézett, mielőtt így szólt volna: – Kérem, adja át ezt Mr. Grahamnek: A Graham Csoport túlságosan is más ligában játszik hozzám képest. Kérem, kerestessen valakit, aki alkalmasabb és hozzáillőbb erre a pozícióra!