Benjamin szorosan magához ölelte Jaspert, miközben védelmezően, gyengéden a fejére tette a kezét. Hidegen bánt Dannával. – Senkinek sem engedem meg, hogy bántsa a Graham család egyik gyermekét. Ne is merészelj többé Gavin közelébe menni!

– Benjamin, én vagyok Gavin anyja, és ő a szeretett gyermekem. Miért bántanám valaha is? Ő volt az, aki... – A szeme találkozott Benjamin hideg tekintetével. Nem merte Jasperre hárítani a felelősséget, és azonnal kegyelemért kezdett könyörögni. – Nem direkt csináltam. Csak meg akartam ölelni... Sosem gondoltam arra, hogy bántsam.

– Bolondnak néz engem, Adams kisasszony? – gúnyolódott Benjamin.

Danna döbbenten nyitotta ki a száját. A szeme bevörösödött, ahogy rázta a fejét. – Nem. Hát nem tudod, hogy sosem néztelek bolondnak...

– Tűnj el! – Benjamin kizavarta, Edwinre pillantott, majd a dolgozószobájába vitte Jaspert.

– Kérem, távozzon, Adams kisasszony! – Edwin dühében is udvarias maradt.

Danna végignézte, ahogy Benjamin távozik Jasperrel. Fájt neki a felismerés, hogy a férfi tényleg kidobja őt.

– Kérem, távozzon, Adams kisasszony. Nem okozott már elég kárt azzal, hogy bántotta Gavint? Nem érdekel, ha nem becsüli őt, de anyaként sosem lenne szabad zsarnokoskodnia felette – sürgette Edwin szívtelenül.

Annak tudatában, hogy Danna hozzá akart menni Benjaminhoz, kihasználva a tényt, hogy Gavin a közös fiuk, Edwint sokkolta, hogy ennyire kegyetlen Gavinhoz.

Úgy érezte, Danna sokkal könyörtelenebb, mint a világ bármelyik mostohaanyja lenne a fiához. *Gavin még fiatal, és mégis ilyen kegyetlen bánásmódot kell elszenvednie az anyjától. Még csak egyetlen szót sem szól róla. Nem csoda, hogy ilyen komor a személyisége, és elzárkózik mindenkitől.*

Danna dühösen csikorgatta a fogát, és elindult. – Legközelebb eljövök megnézni Gavint! *Te vagy az a kis fattyú, aki miatt Benjamin leszidott engem. Bosszút fogok állni!*

– Adams kisasszony, azt javaslom, többé ne jöjjön ide. Gavin sem örül a találkozásnak. Ne zaklassa őt többé! – Valóban így volt, Gavin mindig kényelmetlenül érezte magát, amikor a nő jelen volt.

A nő dühösen meredt rá. – Nem fél, hogy elmondom Benjaminnak, hogyan viselkedik velem, Edwin? *Még ha tévedtem is, Gavin a fiam. Nincs joga ítélkezni felettem!*

– Csak nyugodtan árulkodjon, Adams kisasszony. – Edwin jól tudta, hogy Danna őrjöng, és magában gúnyosan felhorkant. *Biztosan csak színlel. Hogy is hozhatta volna ő a világra Gavint? Annyira szánalmas, hogy ő az anyja. Remélem, hogy Gavin az eset után már látja az igazi arcát.*

Danna dühös volt, és fogalma sem volt, hogyan bánjon Edwinnel. A férfi idősebb volt, és hosszú ideje szolgálta Benjamint. Mindössze annyit tehetett, hogy dühből mondott dolgokat, hogy megkönnyebbüljön. Benjamin előtt nem tudott volna panaszkodni, mert az teljesen értelmetlen lett volna.

Nem volt más választása, mint távozni, mivel nem akarta, hogy Benjamin még jobban meggyűlölje.

Benjamin belépett a dolgozószobába, karjában Jasperrel. Aztán felkapta az elsősegélydobozt. Bosszúság látszott az arcán, miközben ellenőrizte, nincsenek-e Jasperen sebek.

Jasper futólag ráemelte a tekintetét. Vett egy mély lélegzetet, mivel kissé megijesztette Benjamin, aki az egész folyamat alatt csendben maradt.

Benjamin rápillantott Jasperre, és észrevette, hogy a fiú sír. A könnyek megállíthatatlanul folytak a duzzadt, vörös szemeiből. Benjamin szíve belesajdult abba, hogy mennyire elkeseredettnek tűnik a gyermek. – Hagyd abba a sírást. Már nagyfiú vagy!

Jasper frusztráltan rágta a szája szélét. – Fáj! Miért utál engem? Más gyerekek anyukája nem vinné rá a lelkét, hogy bántsa a gyerekét, de anya teljes erejéből meg akart csípni. Ő egyáltalán az igazi anyukám?

Benjamin megdöbbent. Korábban már csináltattak egy DNS-tesztet, ami bebizonyította, hogy kétségkívül Gavin az ő gyermekük. Nyelt egyet, gyorsan rápillantott Jasperre, majd lecsukta az elsősegélydobozt.

Lágyított a hangján, és így szólt: – Nem kell többé látnod az anyukádat, ha nem szereted őt!

Benjamin biztos volt benne, hogy a fia akkor is rendesen felnő, ha az anyja nincs mellette. Danna ezúttal túl messzire ment.

Jasper szemében felcsillant a remény, és szánalmasan megkérdezte: – Tényleg? Nem szereted őt? Akkor is elveszed feleségül? Azt mondta nekem, hogy feleségül fogod, Apa!

Benjamin összevonta a szemöldökét. – Emiatt nem kell aggódnod! Ez sosem fog megtörténni.

Jaspert megdöbbentette a válasza. *Ezt hogy érti? Ez azt jelenti, hogy Apa nem szereti Anyát? Vagy nem is fogja feleségül venni?* – Úgy érzem, mintha nem is lenne az anyukám. Kiskorom óta utál. Amikor ti nem voltatok itt, és mérges volt, mindig megpróbált megcsípni olyan helyeken, ahol nem könnyű észrevenni.

Jasper őszintén szólva nem tudta, hogy Danna mindig is így viselkedett-e. Csak kitalálta ezeket a dolgokat, hogy Benjamin higgyen neki.

Benjamin arca elkomorodott, és mély hangon megkérdezte: – Miért nem mondtad el ezt nekem korábban?

Jasper rápillantott, és duzzogott. – Nem mertem, mert megfenyegetett!

Lehajtotta a fejét, és reszketett, miközben magyarázkodott. Fájdalmas tekintete láttán Benjamin szíve összeszorult a fájdalomtól.

Benjamin gyengéden beletúrt a fiú hajába, és megígérte: – Mostantól nem hagyom, hogy bárki is bántson! – Bűntudatot érzett, amiért szeretett gyermekének majdnem bántódása esett, ráadásul nem is akárki, hanem Danna által.

Jasper Benjamin karjaiba fúrta magát, és szipogott. – Még mindig kapcsolatban leszel vele, Apa?

Egy csillanás jelent meg Benjamin szemében, mivel fogalma sem volt, hogyan válaszoljon a kérdésre. – Nos, te szeretnéd, ha vele lennék?

Jasper megrázta a fejét. – Nem!

Benjamin egy pillanatra elhallgatott, miután meghallotta Jasper határozott válaszát. Leengedte a tekintetét Jasper fejére. *Azt hittem, azt akarja, hogy együtt maradjunk.*

– Fáj valahol? – Fogta Jaspert, és tovább ellenőrizte, nincsenek-e rajta sebek.

– Itt! – Jasper a bal mellkasára paskolt, hogy megmutassa Benjaminnak, fizikailag jól van, de érzelmileg bántották Danna tettei.

Benjamin ritkán látta a fiát sírni. *Amióta Gavin megtanult járni és beszélni, soha nem láttam még így sírni. Megszakad a szívem.*

Gyengéden megsimogatta Jasper fejét, és megvigasztalta: – Minden rendben lesz.

Benjamin a homlokát ráncolta, ahogy az arckifejezése elsötétült. *Hogy lehet az édesanyja ennyire durva vele? Én sosem próbálnám bántani.*

Benjamin nagyon védelmezte a fiát. Még ha Danna fontos helyet is foglalt el a szívében, és ő volt Gavin anyja, akkor sem tudta megállni, hogy ne érezzen felindulást.

Jasper érezte, hogy valami nincs rendben Benjaminnal, és óvatosan megkérdezte: – Apa, ő tényleg az én anyukám? Lehet, hogy más az anyukám?

Ezt hallva Benjamin összeráncolta a szemöldökét. Belenézett Jasper reményteljes szemeibe, és játékosan megcsípte az arcát. – Ő az anyukád. Túl sokat gondolkodsz.

– Hmph! Akár örökbe is fogadhatott volna. Nem gondolod, hogy egyáltalán nem is hasonlítok Anyára, Apa? – mondta Jasper csalódottan.

Hidegrázás futott végig Benjamin hátán. Aztán megfigyelte Jasper arcvonásait. A gyermek kinézetre nagyjából hetven-nyolcvan százalékban hasonlított Benjaminra, Dannára viszont valóban semmiben sem.

Általában a gyerekek a szüleikre ütnek. Képtelen volt meggyőzni Jaspert, mivel Jasper egyáltalán nem hasonlított Dannára.