Riley szemszöge

A csend úgy nehezedett rám a szobában, mint a vas.

Ott álltam, alig lélegezve, szememet a kórházi ágyon fekvő törékeny testen tartva. Meg sem mozdult. Egyetlen egyszer sem. Egy izom sem rándult rajta.

– Tessa – mondtam halkan. A hangom nem remegett – de belül a farkasom nyugtalan volt.

– Riley vagyok – folytattam. – Eléggé utáltál ahhoz, hogy felismerd a hangomat, igaz?

Nem válaszo