Ronan szemszöge

Térdelt előttem, az arca véres volt, a haja a bőréhez tapadt, a keze remegett, miközben a homlokát a padlóhoz verte.

Újra és újra.

Kopp. Kopp. Kopp.

Minden egyes hang kalapácsként visszhangzott a koponyámban.

Elégedettséget kellett volna éreznem. Ezt érdemelte – a lány, aki a Fekete-erdőbe csalta a húgomat, aki félholtan, kómában hagyta Tessát egy kórházi ágyon. Ez volt az igazságs