Lucien nézőpontja

Abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyták a számat – Menjünk most –, lefagytam. Nem. Nem így.

Caelum, a Bétám, a fegyverbarátom felé fordultam, és feltettem a kérdést, ami már amúgy is rágta a farkasomat. – Nézz rám. Úgy nézek ki, mint aki alkalmas arra, hogy találkozzon egy kölyökkel? Alfának tűnök, vagy egy félig éhen halt árnyéknak?

Caelum habozott, ajka szorosan préselődö