EMERY.

Emery felöltözött, ujjai a zubbonyának anyagát gyűrték. A szoba túloldalán Aurelia idegesen fel-alá sétált, nyugtalan léptei hangosan visszhangoztak a szobában.

Minden mozdulata mélységes aggodalomról és nyugtalanságról árulkodott. Emery rápillantott, a fiú ajkán halvány mosoly bujkált, dacára a saját mellkasában feszülő görcsnek.

"Lia, mondtam már, hogy ne rágódj ezen annyit." Emery próbál