Egy lycaon szolgálólány lépett ki, és bevezette. Emery kérdés nélkül követte.

A tekintetét azonnal a magasba nyúló mennyezetre vonzotta, melyet díszes kőoszlopok tartottak, légies, mégis tekintélyt parancsoló hangulatot kölcsönözve a térnek. A padló arannyal erezett, csiszolt márványból készült, egybefüggő felület volt. Középen egy hatalmas, gazdag színvilágú perzsaszőnyeg kötötte le a figyelmét.