– Hölgyem, megérkeztünk – hallotta Nivera a sofőr hangját, ami kizökkentette a gondolataiból.

A táskájába süllyesztette az injekciót, amelyet eddig meredten bámult, és miután kifizette a fuvart, kiszállt a taxiból.

A hideg levegő azonnal arcul csapta; az orra alatt káromkodott, hiszen a létező legfalatnyibb ruhát viselte, amit csak talált, olyat, ami vajmi keveset bízott a képzeletre.

Időt nem vesztegetve indult el a klub felé, sarkai hangosan kopogtak a járdán. Miután átjutott a biztonságiakon, bevezették a klub főterébe.

Odabent a klub a zene, a fények és a luxus forgatagaként fogadta. A levegő sűrű volt a parfümtől és az alkoholtól, a zene basszusa pedig a mellkasában dübörgött.

A tömeg hírességek, társasági elit és gazdagok keverékéből állt. Nathaniel a VIP-részlegben lesz, ott várja. De mielőtt szembenézett volna vele, szüksége volt egy pillanatra, hogy összeszedje magát.

Az alkohol mindig magabiztosabbá tette, és most nagyobb szüksége volt rá, mint valaha. Időt nem vesztegetve a bárpulthoz indult.

– Kérem a legerősebb italukat – mondta a pultosnak, aki bólintott, és azonnal nekilátott kikeverni az italt.

– Tessék – mondta egy perc múlva, a lány pedig elvette tőle.

– Basszus, ez tényleg erős! – mondta, miután egyetlen hajtásra lehúzta, a pultos pedig elmosolyodott. – Kérek még egyet.

Amint a kezében volt az ital, megfordult, és elindult a VIP-részleg felé.

– Meg tudod csinálni, Nivera – mondta magának. – Megérdemli, akármi is vár rá, és... a fenébe – káromkodott, amikor nekiment egy falnak, és az itala kilöttyent.

A keze azonnal a fejéhez villant, hogy megdörzsölje, és felemelte a tekintetét, hogy megnézze a falat. Csakhogy az nem egy fal volt.

Egy férfiba ütközött bele.

Kinyitotta a száját, hogy bocsánatot kérjen, de a szavak elhaltak az ajkán, amikor szembe találta magát vele.

Magas volt... magasabb, mint amihez bárkinek is joga lenne, és olyan elegáns fekete öltönyt viselt, amely második bőrként simult rá.

Sötét haja tökéletesen volt borzolva, éles állkapcsát pedig mintha csak egy művész faragta volna ki.

De a szeme volt az, ami igazán megfogta. Feltűnő kék árnyalatban pompázott, áthatóan és hidegen, mint jégszilánkok, amelyek egyenesen átláttak rajta.

Egy pillanatra még lélegezni is elfelejtett. Kétségtelenül ő volt a legjóképűbb férfi, akit valaha látott, sokkal jóképűbb, mint az összes exe együttvéve.

Forróság kúszott fel a nyakán, ahogy a gondolatai elárulták. Azok az izmos karok, amint fojtogatják a nyakát, miközben ki-be pumpál benne.

De aztán a férfi kinyitotta a száját, és a varázs szertefoszlott.

– Tudja, a klub elég nagy és elég jól kivilágított ahhoz, hogy ténylegesen lássa is, merre megy – mondta hidegen, hangja látszólagos undorral és irritációval volt tele.

– Hacsak persze nem annyira elfoglalt a férfiak hajhászásával, hogy észrevegye.

– De ti, ostobák, sosem tanuljátok meg, hogy olyan férfiak után menjetek, akik valóban hajlandóak pár dollárért eltölteni az éjszakát. Gyorshír: ők arrafelé vannak – mutatott a VIP-részleg felé.

A lány csodálatát azonnal irritáció váltotta fel. A férfi hangja éles volt, gúnyos és ítélkező, mintha már eldöntötte volna, milyen ember is ő. Egy ribanc, aki azért van itt, hogy pénzért lefeküdjön férfiakkal.

– Elnézést? – mondta a lány, hangja áthasított a zenén. – Nem beszélhet csak úgy így az emberekkel.

A férfi elmosolyodott, bár nem volt benne semmi humor, és a lány ereiben megfagyott a vér, amikor a férfi tekintete a ruhájára vándorolt, ami keveset bízott a képzeletre, közvetve bizonyítva az igazát.

Basszus, miért kellett olyan ruhát felvennie, ami a kelleténél jobban közszemlére tette a melleit?

– Tartogassa az ártatlan színjátékot valaki másnak. Eleget láttam már a magafajtából ahhoz, hogy pontosan tudjam, miért van itt. Ahogy mondtam, a férfiak amott vannak.

Nivera pislogott, meghökkent a férfi bárdolatlan szavain. – Tényleg azt hiszi, hogy minden nő, aki idejön, ribanc?

A férfi pillantása a VIP-részlegre rebbent, és a lány végre megpillantotta a társaságában nevetgélő Nathanielt. Amikor a férfi szeme visszatért a lányéra, megvetéssel volt tele.

– Nem, csak az olyan nők, akik úgy öltözködnek, mint maga – válaszolta méregtől csöpögő hangon.

– Az olyan nők, mint maga, mindig megtalálják az utat azokhoz a férfiakhoz, akik hajlandóak költeni. Csak ne öntsön ki semmi mást, miközben odafelé tart.

A sértés a vártnál keményebben érte, és egy pillanatig túlságosan döbbent volt ahhoz, hogy válaszoljon. Aztán a mellkasában fellángolt a düh, elűzve a zavart.

Nem volt ribanc, a karrierje volt rá a bizonyíték, de a férfi úgy tűnt, már levonta a következtetést, hogy az.

– És a magafajta férfiak azt hiszik, mindent tudnak, nem igaz? – Nivera elmosolyodott, majd megfordult, és elsétált tőle, egyenesen a pultoshoz.

– Elnézést, kaphatnék ebből az italból még két pohárral? – kérte.

– Máris jön – mondta a pultos, Nivera pedig visszafordult, ügyelve arra, hogy a férfin tartsa a szemét.

Amint az italok elkészültek, felkapta őket, és a férfihoz indult, aki épp valakivel beszélgetett.

– Hé – szólt oda, amikor a háta mögé ért, ő pedig megfordult, hogy ránézzen.

Mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, ráöntötte mindkét pohár tartalmát, majd a földre tette őket.

– Fogadok, még sosem találkozott olyan őrült ribanccal, mint én – sziszegte ördögi csillogással a szemében.