– Állj... – mondtam ki hangosan, hogy megállítsam az elmémet az őrülettől.

Állj. Abba kell hagynom, hogy rá gondolok, és arra, hogy mit csináltunk együtt tegnap éjjel. Az a tény, hogy az ágynak még mindig erősen szexszaga volt, egyáltalán nem segített a helyzetemen. Bár ő már elment, a jelek, amiket hagyott, még mindig ott voltak mindenhol az ágyon és a szobában. A ruháim szanaszét hevertek a földön, akárcsak az óvszeres csomagolások. Nos, legalább volt benne annyi jóérzés, hogy kidobja a használt óvszereket.

A kezem a táskámért nyúlt, és benne kotorászott, hogy megtaláljam a mobiltelefonomat. Szerencsére még nem volt nem fogadott hívásom az anyámtól. A képernyőn megjelenő időt látva azonban tágra nyílt a szemem, és zihálva vettem a levegőt. Ha nem sietek, hamarosan egy csomó nem fogadott hívásom lesz az anyámtól!

– Arghh... – nyögtem fel a pinámban érzett szúró fájdalomtól, amikor megpróbáltam felkelni az ágyról.

A durva és kemény szex igazán megtette a hatását a testemen. Még soha nem viselt meg ennyire. Le kéne zuhanyoznom, és a lehető leghamarabb elhagynom ezt a helyet, és minden hozzá fűződő emléket. Remegő lábakkal végül bejutottam a fürdőszobába.

– Szar... – motyogtam, amikor megláttam a saját tükörképemet a tükörben.

Összerezzentem, bár igazán nem fájt, ahogy megláttam mindazokat a nyomokat, amiket a testemen hagyott a tegnap éjszakai durva és szenvedélyes együttléteink során. Tényleg rengeteg nyomot hagyott a testemen, abból, ahogy csókolt és szívogatott. Szinte mindenhol szívásnyomok voltak a testemen. Szerencsére a legtöbbet eltakarnák a ruháim. A nyakamon lévők viszont problémát jelenthetnek. Egyelőre csak annyit tehettem, hogy a hajammal eltakarom, de tennem kéne rá egy kis korrektort, hogy elfedjem.

A meztelen testemre záporozó meleg zuhanyvíz fizikailag és érzelmileg is jobban éreztette magam. Olyan volt, mintha a víz el tudná mosni az összes negatív érzelmet, amely az exem és a volt legjobb barátnőm árulása miatt gyülemlett fel bennem. Ahogy a kezemmel lenyúltam a lábaim közé, tapasztaltam, hogy a pinám még mindig nagyon nedves és érzékeny a tegnap éjszaka miatt.

Szedd össze magad, Katherine...

…

– Anya, itthon vagyok! – kiabáltam hangosan.

Miután felöltöztem és megbizonyosodtam róla, hogy tisztességesen nézek ki, taxiba szálltam és hazaindultam. Anyám sehol sem volt látható, így párszor kiáltanom kellett neki. Valószínűleg itthon volt, és arra készült, hogy vacsorázni menjen a vőlegényével. Nem kifejezetten vártam, hogy velük vacsorázzak, mert csak harmadik keréknek érezném magam, de ha az anyám ezt akarta, akkor több mint hajlandó voltam lenyelni a békát, és a kedvéért végigcsinálni.

– Ó! Kat! Isten hozott újra itthon... – mondta anyám, amikor végre előkerült.

– Hűha, te aztán kiöltöztél és készen állsz az indulásra... – kiáltottam fel meglepetten.

Anyám csak elmosolyodott rajtam. Azt kell mondanom, tényleg úgy öltözött fel, mintha ez egy nagyon különleges alkalom lenne, és ez csak azt jelentette, hogy számára valószínűleg egy nagyon különleges alkalom is volt. Megcsodáltam a világosrózsaszín ruhát, ami anyámon volt, a hozzá illő ékszerekkel. Sok évvel fiatalabbnak tűnt, mint ahogy a munkaruhájában szokott. Gondolom, a szerelem ilyen hatással van az emberre.

– Hát veled mi lesz? Neked is fel kellene öltöznöd! – sürgetett anyám sietve.

– Még annyi időnk van. Még csak kora délután van... – emlékeztettem.

Valószínűleg túlságosan izgatott volt mindezzel kapcsolatban, és nem jött rá, hogy még sok óra van hátra, mielőtt ténylegesen el kellene indulnunk.

– Ó, igaz... haha – válaszolta anyám, mielőtt szégyenlősen felnevetett volna.

– Szeretnék egy kicsit lepihenni. Ne aggódj, jól fel fogok öltözni, és készen fogok állni az indulásra, így nem fogunk elkésni. Ígérem – mondta neki megnyugtatóan, mielőtt a szobám felé vettem volna az irányt.

Egy olyan ruhát választottam a vacsorára, ami nem volt túl hivalkodó. Úgysem volt ott senki, akit le kellett volna nyűgöznöm, ezért egy olyan ruha mellett döntöttem, amely udvariasnak és klasszikusnak tűnt. Megcsodáltam a saját tükörképemet a teljes alakos tükörben. A rajtam lévő egyszerű, V-nyakú, térdig érő fekete ruha elég jól rásimult a formáimra, és miután feldobtam egy nyaklánccal és egy pár bedugós fülbevalóval, úgy gondoltam, hogy elég szalonképesen nézek ki.

– Ez így jó? – kértem anyám jóváhagyását, amikor csatlakoztam hozzá.

– Tökéletes. A sofőr már itt van, hogy felvegyen minket – jelentette be anyám.

– Egy sofőr? – kérdeztem meglepetten.

– Igen. Egy sofőrt küldött, hogy felvegyen minket. Hát nem aranyos tőle? – mondta anyám vidám nevetéssel.

Valaki kétségbeesetten a kedvünkben akar járni. Nos, kapni egy gazdag vőlegényt jobb, mint egy szegényt, azt hiszem...

Anyám egyáltalán nem tudta elrejteni az izgatottságát az út alatt a vőlegénye házáig. Amikor megérkeztünk, rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek annak a kúriának a puszta méretén, ami előtt álltunk. Mégis hány ember lakik itt? Ez a hely olyan, mint valami palota. Minden ezen a helyen, a hatalmas kapuktól kezdve a környező hatalmas kerteken át a luxus, gigantikus kúriáig, olyan volt, mintha egyenesen egy tündérmeséből lépett volna elő.

Oké, szóval tudtam, hogy gazdag, de azt nem tudtam, hogy ennyire tele van.

– Ez a hely olyan nagy... – suttogtam az anyámnak.

– Várd meg, amíg meglátod a belsejét. Igazán lenyűgöző látvány – suttogta vissza anyám.

Szavaihoz híven, a belső tér elállította a lélegzetemet. Nem hiszem el, hogy emberek tényleg ilyen helyeken éltek. Még a magazinokban látott ötcsillagos szállodák is eltörpültek mellette. Bár ugyanazon a bolygón éltünk, nem éppen ugyanabban a világban.

– Isten hozott titeket. Olyan jó, hogy mindketten itt vagytok – köszöntött minket egy férfihang.

--Folytatjuk...