"...Nem értem," mondtam zavartan.

"Pedig nagyon egyszerű. Minden alkalommal, amikor megszeged bármelyik szabályt, igényt tartok a tested egy részére, mintha a sajátom lenne," mondta Hayden mosolyogva.

"Mintha a tiéd lenne?" kérdeztem továbbra is értetlenül. Ha a testem minden része még egyben van, hogyan is tarthatna igényt bármelyik részére is, hogy az övé legyen?

"Igen. A testrész, amit kiválasztok, az enyém lesz, és azt teszek vele, amit csak akarok, bárhol és bármikor, amikor csak akarom," jelentette ki Hayden, miközben a legnagyobb elégedettséggel mosolygott saját ötletén.

Látva, hogy még mindig eléggé zavartnak tűnök ettől az idegen koncepciótól, Hayden halkan felnevetett rajtam, miközben továbbra is engem figyelt az asztal túloldaláról.

"Állj fel... és vetkőzz le," parancsolta Hayden, és a tekintete egy pillanatra sem tévedt le az arcomról.

"Tessék?" válaszoltam sokkos állapotban. Mit is... mondott az imént?

"Állj fel, és vedd le a ruháidat. Kérlek, ne kényszeríts arra, hogy megismételjem magam, különben egy újabb szabályt fogsz megszegni, Malissa," figyelmeztetett szigorúan.

"Én... Miért csinálod ezt?" kérdeztem zihálva. Nem voltam benne biztos, hogy csak beképzeltem-e, de a kék szemei mintha több árnyalattal sötétebbek lettek volna, miközben úgy meredt rám, mint egy állat, amely a prédáját méregeti.

"Ha nem láthatom a testedet, hogyan választhatnám ki, melyik részére szeretnék először igényt tartani?" kérdezte Hayden, teljesen ártatlannak tettetve magát, és megvonta a vállát.

Utáltam, ahogy beszélt, mintha biztosan lenne második... vagy harmadik alkalom is.

A testem a földbe gyökerezett, miközben haboztam. Hogy a fenébe vetkőzhetnék le csak úgy előtte, ráadásul pont itt, az ebédlő közepén? Ez több mint őrültség... de mit tehetek.

"Tíz másodperced van felállni és elkezdeni vetkőzni. Ha nem teszed meg, behívok néhány embert, hogy segítsenek neked benne," mondta Hayden érzelemmentesen.

"Nem..." suttogtam.

"Tíz... kilenc... nyolc..." kezdte meg Hayden a visszaszámlálást tíztől.

"Hayden! Ez őrültség..." tiltakoztam.

"Hét... hat... öt... négy... három... kettő... egy... embereket!" folytatta Hayden a visszaszámlálást.

A szemébe néztem, és láttam rajta, hogy ezt halálosan komolyan gondolja.

"Nem! Meg... csinálom," kiáltottam fel kétségbeesetten.

Épp elég rossz volt, hogy Hayden előtt kellett levetkőznöm. Nem hiányzott, hogy az emberei is meztelenül lássanak.

Ahogy Hayden beleugatott a gallérjára erősített kis kommunikációs eszközbe, néhány tetőtől talpig feketébe öltözött férfi rontott be a penthouse-ba. Tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal, sokkosan néztem a férfiakat.

Hayden komolyan gondolta. Tényleg behívta az embereit, hogy levetkőztessenek...

"Már nincs rátok szükség. Csak menjetek..." mondta Hayden az embereinek elutasítóan, miközben a tekintete még mindig rám tapadt.

Hayden még jobban előrehajolt az asztal felett, és egy csábító mosollyal fürkészte az arcomat. Más helyzetben azt gondoltam volna, hogy az arcán lévő mosoly földöntúlian megbabonázó, de ebben a szituációban nehezemre esett csodálni őt.

"Mire vársz? Állj fel... és vetkőzz le, Malissa," parancsolta Hayden, és közben rám mosolygott.

Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Mereven felálltam, és éreztem magamon az éhes tekintetét, mintha csak azzal le tudná égetni a ruhákat a testemről. Szorosan lehunytam a szemem, miközben megpróbáltam megnyugtatni magam. Nem vagyok szűz... és láttak már férfiak meztelenül korábban. Oké... nem túl sokan, de akkor is... szóval ez nem egy olyan nagy dolog.

Amikor kinyitottam a szemem, már elszánt voltam. Bármit is tesz velem, vagy bármin is kell keresztülmennem, túl fogom élni ezt a 30 napot, és visszatérek a nagymamámmal a normális életünkbe. Ezt túl kell élnem!

Nem hagyom, hogy megtörjön...

Lassan a kezemmel az ingem első gombjához nyúltam. Észrevettem, hogy a kezeim enyhén remegnek, de néhány mély lélegzetvétel után sikerült teljesen abbahagyniuk a rázkódást. Éreztem a tekintetét magamon, figyelt minden egyes mozdulatomat, és én visszanéztem a gyönyörű kék szemeibe, miközben az ujjaimmal kigomboltam az első gombot.

Miután az első gomb kigombolódott, a másodikhoz léptem. Aztán a harmadikhoz... negyedikhez... amíg az összes gomb ki nem gombolódott. Lassan, de határozott kézzel húztam szét az ing anyagát, ami a felsőtestemet takarta, feltárva a világos rózsaszín csipkemelltartómat és a felsőtestemet a tekintete előtt.

Láttam, ahogy a szája széle felfelé görbül, miközben élvezte a nyilvánvaló kényelmetlenségemet és zavaromat amiatt, hogy le kell vetkőznöm előtte. Ő azonban egy szót sem szólt, csak némán figyelt tovább. A szoba annyira csendes volt, hogy csak a saját légzésemet, a szívem hangos dobogását és az óra ketyegését hallottam.

Lefelé mozdítottam a kezem, és kigomboltam a farmerom gombját, mielőtt lehúztam volna a cipzárt. A csípőmön és a lábaimon keresztül toltam le a farmeromat, majd egyetlen gyors mozdulattal megszabadultam tőle. Most már csak a melltartómban és a hozzá illő bugyimban álltam, és éreztem a kissé hideg levegőt a meztelen bőrömön.

Most kezdődik az igazi kihívás...

"Ne kezdj el most habozni, miután már idáig eljutottál..." incselkedett Hayden.

Tiszta szívből gyűlöltem... a férfi minden egyes porcikáját.

Gyilkos pillantást vetettem rá, miközben gyorsan kikapcsoltam a melltartómat, és letéptem a testemről. Ott álltam, a meztelen mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy a melltartómat a padlóra dobtam. A felsőtestem most már teljesen meztelen volt, a melleim teljesen feltárulkoztak mohó tekintete előtt.

Éreztem a szemét a női húsomon, ahogy nyíltan a melleimet bámulta. A hüvelykujjaimat a fehérneműm derékrészébe akasztottam, mert úgy gondoltam, hogy jobb lesz ezen az egészen minél hamarabb túlesni. Miután vettem egy mély, megnyugtató lélegzetet, lehúztam a bugyimat, végigcsúsztattam a lábaimon a bokámig, mielőtt kiléptem volna belőle, és oldalra rúgtam.

Most már teljesen meztelenül álltam Hayden előtt.

Éreztem, ahogy a tekintete mindenhol égeti a forró bőrömet, miközben a szeme végigpásztázta a meztelen testemet tetőtől talpig, majd ismét felfelé.

--Folytatása következik...