Szóhoz sem jutottam.

Aztán éreztem, ahogy Christopher keze lassan felfelé siklik a lábamon, fellibbenti a szoknyámat, és megérinti a combom belső felét.

Ösztönösen próbáltam összezárni a lábam, de még mielőtt megtehettem volna, a térde becsúszott közéjük. Ezután hevesen csókolni kezdett; az ajkammal kezdte, majd egészen a nyakamig haladt lefelé.

A légzésem felgyorsult, belülről lángok nyaldostak.

– Most zuhanyoztál? – kérdezte hirtelen. – Tejszappan illatod van. Legközelebb ne fürödj le; jobban szeretném a természetes illatodat.

– Kellemetlen a testszagom. Kétlem, hogy tetszenék, ha nem fürdenék le. – Persze ez csak vicc volt, pusztán a reakciójára voltam kíváncsi.

Azonnal megdermedt, ajka egy csók kellős közepén még mindig a hasamhoz tapadt.

Azt hittem, a következő másodpercben kivág a szobából. Ehelyett felemelte a fejét, és egy újabb, lefegyverzően sármos mosolyt villantott rám.

Aztán megragadta a derekamat, és egyetlen gyors mozdulattal magához húzott. Egy szempillantás alatt éreztem, ahogy férfiasságának éles fájdalma kitölt engem, a karjaim pedig reflexszerűen belé kapaszkodtak.

Úgy tűnt, elégedett a reakciómmal; melegen nézett rám, miközben határozottan megtartotta a tarkómat, hogy megcsókolhasson.

Csípőjének ismétlődő mozdulatai fájtak nekem, és a puszta fájdalomtól véletlenül meg is karmolhattam a hátát. Ennek ellenére meg sem rezzent, csak visszadöntött az ágyra, és egy pillanatra megállva megkérdezte: – Feszült vagy?

Amikor azt válaszoltam, hogy „nem”, az ajkamba harapott. – Akkor lazulj el.

– Pedig már elég lazának érzem magam.

Hangosan felnevetett. – Akkor biztosan túl nagy vagyok neked.

Miközben elkeseredésemben a szememet forgattam, hozzátette: – Igaz? – Ám mielőtt megkérdezhettem volna, miről beszél, hirtelen felgyorsította a tempót. Fájdalmamban felkiáltottam, a látásom pedig elhomályosult a könnyektől.

Hálás voltam érte, hogy egy ötcsillagos, hangszigetelt falú szállodában vagyunk.

Ekkor hasított belém a felismerés, hogy ez a s*ggfej azt kérdezte tőlem, túl nagynak tartom-e a méretét.

Mindazonáltal be kellett vallanom, hogy jó volt benne.

– Ah! – Az odalent érzett fájdalom miatt ismét felnyikkantam. Lökésének sebessége és mélysége hirtelen megnőtt, mintha csak a frusztrációját vezetné le.

– Várj, állj meg... – Próbáltam eltolni magamtól. – Nem húztál óvszert...

– Nem tudok megállni... – A nyakamba harapott, mozdulatai még a korábbinál is erőteljesebbé és kétségbeesettebbé váltak.

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után végül minden energiámból kimerülve roskadtam rá izzadt testére.

És ezzel a lendülettel álomba is merültem.

Amikor végül magamhoz tértem, a nap még nem kelt fel. Mellettem feküdt, arcát a hajamba temette, karját a vállamra vetette, és mélyen aludt, miközben a testemet emberi párnaként használta.

Talán meg kellene mondanom neki, hogy a hajamat is megmostam samponnal.

De ahelyett, hogy így tettem volna, óvatosan letoltam magamról a karját, és megpróbáltam kikelni az ágyból, majd felöltözni anélkül, hogy felébreszteném. Legnagyobb bosszúságomra a karjának egyetlen egyszerű rántásával visszazuhantam az ágyba, és ismét az ölelésének fogságában találtam magam.

Felé fordultam, és találkoztam álmos, félig lehunyt tekintetével. – Yvonne – motyogta nyugodtan.

Valamiért hirtelen engem fogott el az idegesség. – Én...

– Te? – Hosszú szempilláival rám pislogott, és kinyitotta a száját, mintha folytatni akarná, bár egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. Valami ismeretlen oknál fogva kényelmetlenül fészkelődni kezdtem.

Egy pillanatnyi habozás után előrenyúltam, karomat a nyaka köré fontam, és egy csókra húztam magamhoz. – Micsoda véletlen – mosolyogtam rá. – Tegnap este épp egy kis szórakozásra vágytam. Nem gondoltam volna, hogy pont beléd botlok.