– Nem, semmi baj. Én vezetek. Nem leszek sokáig. Találkozunk az irodában, jó? – mondom, és rámosolygok. Az arcomat kémleli, és pislog egyet. Kihúzom a kezem az övéből, és a bejárati ajtóhoz sétálok. Kinyitom, és kilépek a lakásból. Hatalmasat sóhajtok, amikor nem követ, és az autómhoz sietek, hogy minél hamarabb elmenjek. Nem is várok a liftre; a lépcsőt választom.

Fél órával később Francre vártam