Felemelem a tekintetemet, és bólintok: – Természetesen. Értékelem a bocsánatkérést. A házasságom a fiával talán nem tartott sokáig, de igaza volt, nem illünk össze, viszont mélyen törődöm vele, és nem kívánok neki mást, csak boldogságot, bármibe is kezdjen ezután. – magyarázom, elpislogva a könnyeket, amikről érzem, hogy égetik a szemhéjamat.

Elaine szomorúan elmosolyodik, és megveregeti a kezem: