Ott állt. Teljes, százkilencvenhárom centis valójában, és pontosan olyan összetörtnek tűnt, mint amilyennek én éreztem magam. Tekintetünk találkozik, rám néz, megvonja a vállát, majd belép, karjába zár, és az arcát a nyakamba temeti. – Nem kapok levegőt. Úgy érzem, minden összedől körülöttem – suttogja sírva. – Maradhatok nálad ma éjszaka? – Aimeere nézek, aki a mellkasára teszi a kezét, és a szem