Alaiát az autóhoz viszem, és beszíjazzam a mellettem lévő anyósülésre. Megcsókolom a kezét párszor, és becsukom az ajtót. Beülök a kocsiba, és csak ülök ott, előre bámulva. Erősen az ajkamba harapok, és dühömben párszor a kormányba ütök; fuldokolva a zokogástól, a fejemet a kormánynak vetem, és kétségbeesetten sírok. Istenem, kérlek, vigyázz rá, kérlek, hozd vissza nekünk épségben. Semmi mást nem